A D-vitamin hiány szerepe osteopéniában

Következtetésként levonható, hogy a kisfokú, osteomalaciát még nem okozó D-vitamin hiányállapot idősebb korban gyakoribb jelenség, és az ásványi csontsűrűség jelentős csökkenésével jár

A D-vitamin hiány szerepe a gondozóintézetben ápolt betegek osteopéniájában


A szerzők látens, osteomalaciát még nem okozó D-vitamin hiány előfordulását és a csont tömegére, illetve minőségére gyakorolt hatását vizsgálták 50 évesnél idősebb, tartósan gondozóintézetben élő betegeken.
A nem domináns alkar distalis és proximalis részén mérték az ásványi csontsűrűséget (BMD) pDEXA-(Norland) készülékkel, valamint az ugyanezen oldali kézujjak proximalis phalanxain áthaladó ultrahang sebességét (SOS) DMB Sonic 122-as készülékkel. Meghatározták a betegek szérumának 25 OH-kolekalciferol-tartalmát és ennek viszonyát a csonttömeg adatokhoz.
Eredményként azt találták, hogy a gondozóintézetben élő idősek közt mindkét nemben osteopénia mutatkozott, az alkar distalis és proximalis részében egyaránt, és a nőkön nagyobb mértékben.
A 25OH-D3 szérumszintje mindkét nemben a normális tartomány alsó határának közelében volt, azaz a betegek kétötödében kórosan kis értéket mértek, miközben osteomalaciára utaló laboratóriumi jelek hiányoztak. A 25-OH-D3 nőkben korrelált a BMD és SOS- eredményekkel, míg férfiakban nem.
A kórosan kis vérszintet mutató betegek csontdenzítása kisebb volt, mint normális vérszintű betegeké.
Következtetésként levonható, hogy a kisfokú, osteomalaciát még nem okozó D-vitamin hiányállapot idősebb korban gyakoribb jelenség, és az ásványi csontsűrűség jelentős csökkenésével jár, ezért vizsgálata és kezelése az osteoprosis prevenciójában és a kialakult betegség ellátásában fontos feladat.

(Horváth Csaba és mtsai, IV. TEVA Osteoporosis szimpózium)