Egészségügyi Gazdasági Szemle (EGSZ) 2007/4
Közzétéve: 2008. 03. 04. 11:32 -
• 3 perc olvasás
Az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete közgazdasági folyóirata. 2007. november.
Tisztelt Olvasónk!
Az újság olvasásához adobe acrobat reader program szükséges.
Itt töltheti le a szükséges programot hozzá>>
Dr. Kincses Gyula
A hálapénzről – még mindig nem utoljára
Amíg az országban más területen is dívik a feketemunka, a vesztegetés és a baksis (mert ezek együtt jelentik a paraszolvencia közgazdasági tartalmát), addig reménytelen kizárólag az egészségügyben teljes rendet csinálni, másrészt, a paraszolvencia-rendszer rendelkezik bizonyos társadalmi elfogadottsággal. Az alacsony orvosi bérek tudatában eltűrjük, és miután előnyök adómentes megvásárlását teszi lehetővé, egyfajta kollektív szerencsejátékként, fenntartjuk a rendszert a holtterhek elviselése mellett. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a lakosság sokkal kisebb terhekre sokkal élesebben reagál, a paraszolvenciarendszert – a raritásoktól eltekintve – inkább szükséges rossznak tekintik.>>
11-19.
Dr. Balázs Péter
Hálapénz… ha végre paradigmát váltanánk
Hatvan év tehetetlenség után, kormányzati kezdeményezésre, úgy tűnik, hogy orvosi hálapénz ügyben valódi válaszút elé érkeztünk. Paradigmaváltással érne fel a mindenkire nézve kötelező társadalombiztosításban, ha legálisan is elfogadnánk a betegek egy részének azt az igényét, hogy külön díjazás ellenében, a szolgáltatás minden szintjén személyes bizalmi kapcsolatot érezhessenek annak az orvosnak a magatartásában, aki ellátásukat végzi, szervezi és irányítja.>>
20-23.
Dr. Kövesd Zsuzsa, dr. Simon Tamás
Az ellátás egynapos, de a felelősség sokszoros III.
A tájékoztatással kapcsolatban bemutatjuk az egészségügyi szolgáltatóktól elvárható általános feltételeket, és ezt követőn ismertetjük az egynapos sebészettel kapcsolatos tájékoztatás különös eseteit. Látható, hogy az egynapos sebészeti ellátást folytatókat,
más szolgáltatóknál szélesebb körű tájékoztatási kötelezettség terheli.>>
24-28.
Dr. Szepesi András, Bene Zsolt, Radnai Anna
Útkeresés egy szakértőket mellőző országban
Orvos-közgazdászként nemzetközi elismertséget szerzett dr. Kaló Zoltán, ám családi okok miatt mégis Magyarországon lakik. Hivatása iránti elkötelezettségének és szakmai tapasztalatainak fórumot teremtve barátaival és kollégáival megalapította a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaságot (META), melynek jelenleg elnöke. Szakmai életének egyik legfontosabb elve az őszinte véleménynyilvánítás, melyet a Szepesi Andrással folytatott, egészségügyi és szociális gazdasági kérdéseket feszegető eszmecserében is híven követett.>>
29-35.
Dr. Boncz Imre, Takács Erika, dr. Belicza Éva, Szaszkó Dóra, Vinnai Ágnes, Oláh András, dr. Sebestyén Andor, dr. Betlehem József, dr. Kriszbacher Ildikó
Az OEP otthoni szakápolási kassza igénybevételének területi egyenlőtlenségei
Tanulmányunk célja, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) otthoni szakápolási kasszájának igénybevételi mutatóit elemezzük kistérségi bontásban. Elemzésünkben a betegek állandó lakhelye szerint csoportosítjuk az egészségügyi igénybevételi és kiadási adatokat.>>
36-39.
Szánti Istvánné egyetemi okleveles ápoló, Rácz György közgazdász
„Kórházfüggők", avagy a járóbeteg-ellátás igénybe vevőinek szokásai
A 2006-os év a járóbeteg-ellátásban az alacsony volumenkorlátról, a forráshiányról, a megszorító intézkedésekről szólt. Az ellátásban dolgozók személyes tapasztalata azonban az volt, hogy van egy olyan „törzsgárda", akikkel rendszeresen találkoznak, akiknek mindennapjaikhoz hozzátartozik a Szent György Kórház valamelyik rendelőjének, laborjának igénybevétele. Az évek óta működő IBR a háziorvosok oldaláról, a tvk a szolgáltató intézetek oldaláról, a vizitdíj a betegek oldaláról igyekezett az „indokolatlan" kezelések és szakrendelői találkozások számát csökkenteni. A médiában az ellátás hosszú várakozási ideje és a várólisták kapják a legnagyobb teret. Pedig a rendszer igénybevétele függ a beutaló háziorvosoktól, szakorvosoktól és a betegektől is.>>
40-45.
Dr. Kóczián Kristóf PhD
A belga gyógyszerellátás
Belgium az Európai Unió alapító tagja, fővárosa egyben az EU, valamint a NATO központja is. Korai polgárosodásának eredményeként történelme során a liberális nézetek előtérbe kerültek, és mára a többi Benelux miniállamokkal egyetemben a liberalizmus egyik központjának tekinthető. Talán nem meglepő ezek után, hogy gyógyszer-kiskereskedelme a merkantil, azaz a piaci modellre épül. Gyógyszerellátási rendszerének áttekintésével nyomon tudjuk követni, hogy milyen színvonalon és milyen áron tudták megszervezni állampolgárai számára a szükséges gyógyszerekhez való hozzájutást. Ahhoz azonban, hogy rátérjünk a konkrét gyógyszerügyi szabályok bemutatására,
célszerű áttekinteni az ország és egészségügyi ellátórendszerének rövid történetét.>>
46-47.
Dr. Gaál Csaba, emeritált sebész főorvos (Ehingen, Németország)
Jó-e a magyarnak, ami a hollandnak sem jó?
Manapság – különösen az egészségügyben – divatos külföldi példákra hivatkozni, és azokat lemásolni. Amint azt a mottó is érzékelteti, az alapvető baj ezzel a szokással az, hogy vagy részeket ragadnak ki az összefüggéseikből, vagy másokat elhallgatnak, valamint a magyar viszonyoktól idegen, átültethetetlen javaslatokat próbálnak ránk erőltetni. Állításomat a holland példa kapcsán igazolom.>>
48Hírek>>
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek