A bostoni fogyogató | Weborvos

Egy kisváros apraja-nagyja - állami támogatással - összefogott az elhízás és annak következményei ellen.

Christina Economos (Friedman School of Nutrition Science and Policy, Tufts Univ., Boston, MA) és munkatársai 2003-2004.-ben hosszútávú programot állítottak össze „Formázzuk Somerville-t: Egyél okosabban, légy jobban" címmel. Ebben a kisvárosban a teljes területnek csak három százaléka olyan hely, ahol a gyerekek biztonságosan játszhatnak, futkározhatnak és a kutatók szerint, már ez is fontos eleme a gyerekekre is mind jellemzőbb ülő életmódnak.

A vizsgálat megkezdése előtti hetekben a munkacsoport tagjai különböző rendezvényeken találkoztak a szülőkkel, pedagógusokkal és iskolai vezetőkkel. Tájékoztatták őket, hogy a gyerekek aktív élete, egészsége érdekében mennyire fontos a cukros-zsíros ételek kerülése, viszont több zöldség és gyümölcs fogyasztása. Az iskolai büfékben friss eper, málna, áfonya jelent meg a polcokon, a gyerekek annyit ehettek ezekből, amennyit akartak.

Az iskolai konyhákban során a konzerv készítmények helyett friss, természetes tápanyagokat használtak. Több mint 90 tanár kapott modern egészségügyi oktatást, amelyben minden szerepelt, ami ma az egészség megtartása érdekében ajánlatos: társastánc és teremfoci és általában mindenféle mozgás, sport az iskolai tanórák után. A kutatók tapasztalatai szerint a gyerekeket a több friss gyümölcs evésre könnyű volt rávenni, a bőséges zöldség-fogyasztás elérése már nehezebben ment. Minden új ételt először megkóstoltattak és az a jövendőbeli fogyasztók szavazata alapján került az asztalra, esetleg módosított, gazdagabb fűszerezéssel.

A szülőknek, a városka közösségének rendszeresen küldtek korszerű ételrecepteket, táplálkozási tanácsokat, ismertetőket a helyi sportolási lehetőségekről. Az iskolai egészség-szolgálat asszisztensei folyamatosan figyelték, mérték a gyerekek fejlődését, súly-gyarapodását és ha az utóbbi túlságosan gyorsnak tűnt: ha a gyerek hízott, tájékoztatták erről a szülőket és javaslatokat tettek az étkezés, az életmód változatására.

A helyi vendéglátó ipar egy része is beszállt a programba: húsz étterem felajánlotta, hogy egészségesebb ételeket készít, kisebb adagokat, kevés zsírt tartalmazó tejtermékeket szolgál fel, meg több salátát, gyümölcsöt. A Somerville-ben dolgozó kutatócsoport a tudományos munkához a „U.S. Centers for Disease Control and Prevention" útján a betegségek megelőzésére létező amerikai állami programból másfél millió dollárt kapott és a városka sétáló-utcáinak, kerékpár-útjainak rendbe tételére egy magán alapítvány is pénzt adott.

A legbefolyásosabb amerikai tudományos szakfolyóiratban most megjelent dolgozat a vizsgálat első évének tapasztalatait ismerteti. Az adatok 1178 gyerek (átlagos életkor 7.6±1.0 év) megfigyelésén alapultak és volt kontroll is: két, hasonló kisvárosban lakó, hasonló jövedelmű családok gyermekeinek fejlődését ugyancsak követték. Az étrendi-életmódi beavatkozás eredményét a testtömeg-index alakulása alapján mérték.

Kiinduláskor mindhárom kisvárosi gyerekközösségben a gyerekek több, mint egyharmadának (36-44%) testtömeg-indexe meghaladta a 85 százalékot. Az egy esztendős program végén a Somerville-i gyerekek testtömege statisztikailag igen jelentős mértékben (p<0.001) lett alacsonyabb a kontroll városkákban élő gyerekekéhez képest. A gyermekkori obezitás az elhízásra hajlamosító környezeti tényezők csökkentésével sikeresen kezelhetőnek bizonyult.

Az Egyesült Államokból divat okán sok mindent önként, szívesen átveszünk. Városi polgármesterek, nagyvárosi kerületek vezetői egyaránt elgondolkozhatnának a Boston melletti példán, amelynek sok elemét mi is megvalósíthatnánk, talán még uniós pályázatra is lehetőség volna. Ilyen programokra nagyon rászorulnánk: nálunk is mind több a kövér, egészségtelenül élő gyerek – de az egészségesebb táplálkozás, a több, rendszeres mozgás még a felnőtteknek sem lenne haszontalan.
(Obesity, 2007, 15:1325-1336)