A gyermekkori tévénézés dicsérete

Az új tanulmány azonban nem utalt arra, hogy a televíziózás hátrányos lett volna az iskolai teljesítményre.

Széleskörű fölmérések bizonyítják, hogy az amerikai szülők nem nagyon fogadják meg ezt a tanácsot. A 2004-2005. évben a két-öt éves amerikai gyerekek átlag napi három óra és negyven percet töltöttek a televízió előtt ülve, és vannak olyan kábel-tv csatornák, melyek kifejezetten ezt az ifjú nézőközönséget célozzák meg.

A korábbi tanulmányokban általában azt vizsgálták, hogy különböző gondolkodási-, probléma-megoldási kérdőívek használatával milyen különbség található a televíziót naponta sok órát néző-, és a keveset tévéző gyerekek között. A vizsgálatok hibája volt, hogy nem vették figyelembe a gyermekek családi környezetét. Újabb vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a naponta sok órát tévét bámuló kisgyerekek általában szegényebb családból származnak, a szülők iskolai végzettsége alacsonyabb, gyakran elvált anyjukkal élnek, akinek az angol nyelv csak második, tanult nyelve.

Matthew Gentzkow (Dept. Economics, Univ. of Chicago) más úton közelítette meg a kérdést. Abból indult ki, hogy a televízió az Egyesült Államokban a múlt század negyvenes éveinek végén, ötvenes éveinek elején terjedt el. Egy évtizeden belül a családok 80 százaléka vett tv-készüléket és 1950-ben ezekben a családokban a gyerekek naponta átlag 2.5 órát nézték a tv-műsort. Különleges vizsgálati előnnyel járt, hogy a televíziózás az USA egyes államaiban különböző időben kezdődött.

Ez azt jelentette, hogy az az amerikai gyerek, aki Albany-ban 1947-ben született, az első pillanattól kezdve nézhetett televíziót, míg a Denver-ben születők csak hat évesen láthattak tévét először. Az is igen szerencsés adalék volt Dr. Gentzkow vizsgálatai szempontjából, hogy 1964-ben az úgynevezett „Coleman Report" miatt 300.000 iskolást, illetve egyetemistát tanulmányoztak gondosan megfogalmazott kérdőívekkel az Egyesült Államokban. Az előbbiek alapján föltételezhető lett volna, hogy ha a televíziózás kedvezőtlenül hat a gondolkodás képességének kifejlődésére, a denveri gyerekek, akik csak később részesülhettek a tv agyfejlődést rontó hatásából, jobban teljesítenek az iskolai fölmérésekben, mint az Albany-ból származó ifjak.

Az új tanulmány azonban nem utalt arra, hogy a televíziózás hátrányos lett volna az iskolai teljesítményre. Mind az olvasás képessége, mind a különböző ismeretek – földrajz, természettudomány, aktuális események – szempontjából azok a gyerekek szerepeltek jobban, akik már a televízió korában, azt nézve-figyelve nőttek fel. Ez kiváltképp igaz volt azoknak a családoknak a gyermekeire, melyekben az édesanya alacsonyabb iskolai végzettségű és nem angol volt az eredeti nyelve.

A vizsgálat azt bizonyította, hogy azok a gyerekek, akik az ország nyelvét elsősorban a tévé-műsorból tanulták először, sokat köszönhettek a televízió-adta passzív nyelvtanulási lehetőségnek. Való igaz, hogy a rossz műsorok, a varázsdoboz előtt eltöltött órák butíthatnak is, az erőszakos programok kedvezőtlenül befolyásolják a gyerekek viselkedését, a mozgáshiány hozzájárul a elhízás terjedéséhez, de a televízió nézésének vannak előnyei is. Ma már nem csak a tévé-műsorokat nézzük fekete-fehérben – a televíziózás gyermekekre kifejtett hatását is árnyaltabban, sok színben kell látnunk.
(Forrás: Forbes, 2006, 177 7):36)