A házi kedvenc gyakrabban támad

Az esetek 82 százalékában a család saját kutyája, vagy a gyermek által ismert állat volt a támadó.

Egy osztrák gyermeksebész munkacsoport Dr. Johannes Schalamon vezetésével összegyűjtötte és értékelte azokat a kutyaharapásból eredő baleseteket, melyeknek áldozatai 17 évesnél fiatalabb gyermekek voltak. A kutatók minden bejelentést megvizsgáltak, mely olyan kutyaharapásról tett említést, ahol orvosi ellátásra volt szükség. A Graz-ban és környékén 1994 és 2003 között előforduló kutyamarás esetek anyagát azzal egészítették ki, hogy az ebnyilvántartás adatait is áttekintették, és 5878 dokumentumban találták meg a baleset körülményeinek leírását, illetve a kutya fajtájára vonatkozó információkat.

Kutyaharapás miatt ebben az időszakban 341 gyermeket kellett az orvosnak ellátnia, átlagos életkoruk 5.9 évnek adódott. A kutyatámadás a vizsgált osztrák területen egyáltalán nem mondható ritkának: évente a 0-16 éves korosztályban minden kétezredik gyermeket ért ilyen baleset. Riasztó adat, hogy a kutyák az egy évesnél fiatalabb gyermekeket marták össze a leggyakrabban, és az esetek 82 százalékában a család saját kutyája, vagy a gyermek által ismert állat volt a támadó.

A német juhász- és a doberman ötször olyan gyakran támadott gyermekre, mint a vizsla vagy a korcs házikutyák. A gyerekek 94 százalékát egy testtájon harapta meg a kutya, de 6 százalékukban két-, sőt három testtájék sérült a támadás következtében. Az esetek felében a kutya a gyermeknek az arcát, fejét és a nyaki tájékot marta meg és kórházi ápolásra volt szükség kb. minden harmadik esetben.

A gyermeksebészek arra kívánják fölhívni a figyelmet, hogy a gyermekbalesetek nem ritka oka a kutyaharapás és az sem, hogy éppen az a szelídnek ismert állat támadja meg váratlanul és minden kimutatható ok nélkül a kisgyereket, amelyikre a gyermek őrzését bízzák. Hangsúlyozzák, hogy a tíz évesnél fiatalabb gyermekek a kutyatámadás leggyakoribb - és szerencsétlen esetben legsúlyosabb - áldozatai, akiknek esetleg torzító arcsérülését teljesen már soha nem lehet helyrehozni. Mind a szülők, mind az ebtenyésztők körében tudatosítani kell ezt a veszélyt és a gyermekek nevelésekor, valamint a kedvenc ebek idomításakor egyaránt nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő óvatosságra, tanításra.
(Forrás: Pediatrics, 2006, 117:374-379)