AIDS-terápia: megvan a végső megoldás?

Már csaknem egy éve, hogy dr. Joachim Haubernek sikerült meggyógyítania egy HIV-pozitív „páciensét".

HIV-vírus

A Science meleg szavakkal méltatja Hauber sikerét, amely egy vadonatúj molekuláris biológiai princípiumon alapul.

Gyakorlatilag minden évben jelennek meg új injekciók és tabletták, amelyek valamilyen módon mérséklik a gyilkos vírus ámokfutását – összesen már mintegy húsz ilyen szer áll az orvosok rendelkezésére, akik újabb és újabb koktélokban vetik be ezeket. Ennek ellenére mindeddig nem volt hatásos módszer a kórokozó feltartóztatására. A tabletták túlságosan drágák, semhogy kezelni lehetne velük a harmadik világ-béli betegek millióit, az ipari országokban pedig egyre újabb egy vagy több gyógyszerrel szemben rezisztens AIDS-vírus-változatot fedeznek fel.

Az ellenük való küzdelem annál is nehezebb, mert kizárólag immunsejteket támadnak meg – azokat tehát, amelyeknek a fertőzést fel kellene számolniuk –, ráadásul olyan „makacsul" fészkelik be magukat a gazdaszervezetbe, hogy a kutatók már kezdtek lemondani arról, hogy valaha is sikerülhet kiűzniük őket onnét.

Az eddigi legnagyobb eredmény a vírusok szaporodásának blokkolása volt, örökítő anyagukat azonban hiába igyekeztek károsítani, ezért a gyógyszeres kezelés felfüggesztése után nyomban új életre támadtak.

Úgy tűnik azonban, hogy a hamburgi AIDS-kutató, drezdai kollégái segítségével megtalálta a módszert a HIV-vírus örökítő anyagának megsemmisítésére.

A felfedezés kiindulópontját egy molekula jelentette, amely már korábban is foglalkoztatta a szászországi Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai Intézet tudósait: a rekombináz nevű fehérje képes arra, hogy felismerje, és sebészi pontossággal kimetssze az örökítő anyag egyes szakaszait. Frank Buchholz drezdai AIDS-kutató szerint a molekula kifejlesztésével „fantasztikus szerszám"-hoz jutottak. A rekombinázt 129 sejtmásolás során adaptálták-optimalizálták a HIV-vírusra.

Megkezdődhettek a kísérletek a hamburgi Heirich-Pette-Intézetben, melyek során a Spiegel megfogalmazása szerint „rászabadították zsákmányukra a beidomított rekombinázokat". Mintegy tíz hétig tartott, mire a sejtből az utolsó vírus is eltűnt – örökítő anyagostul.

A tudomány hatalmas sikert aratott, ki kell azonban még deríteni, vajon a rekombináz nem károsítja-e az emberi szervezetet is. Ráadásul a „molekuláris vérebeknek" a fertőzött sejtekbe juttatására sincsen meg a tökéletesen megbízható módszer. (A német hírmagazin szerint valószínűtlen, hogy a rekombinázt tabletta formájában juttatják majd a betegek szervezetébe.)

Hauber természetesen áll a feladat elébe; derűlátóan közölte a Spiegellel: „Becslésem szerint még két-három évig kell állatkísérleteket folytatnunk, azután pedig kezdhetjük a klinikai teszteket".