Első számú közellenség: a német orvos?

A jelenlegi rendszerben az csinálhat karriert, aki cikkeket publikál kilószám, anélkül, hogy gyógyítani tudna.

A címet a British Medical Journal adta egy szokatlanul részletes könyvismertetésnek. Werner Bartens írása a közelmúltban jelent meg a Knaur kiadó gondozásában és máris viharos viták középpontjába került, igaz, ennek köszönhetően  már eddig is több mint 100.000 példányt sikerült a műből eladni.

A Bartens könyv sajátságos sorozat részeként jelent meg. A német vonatok piszkosak és pontatlanok, a postaszolgálat megbízhatatlan, az oktatás romokban – ezzel van tele a német tájékoztatás. Ezért először az a kötet jelent meg, amelynek címe „A vonatgyűlölők könyve" volt, ezt követte a „Postagyűlölők könyve" és most kiadták az „Orvosokat gyűlölők könyve – Egy bennfentes kipakol" című művet. Ebből azért lett igazi szenzáció, mert a legnépszerűbb bulvárlap, a „Bild" sorozatban közölt részleteket a történetekből és ez sokak figyelmét fölkeltette.

A nagyközönség mellett az orvosokat képviselő érdekszervezetek figyelme is a könyv felé fordult, annál is inkább, mert Werner Bartens valóban bennfentes: orvos, aki a klinikai gyakorlatot adta fel az újságírásért, és ma a pikáns téma miatt a legnézettebb tv-műsorok rendszeres szereplője is. A könyvben leírt történetek valóban kemények: a legnagyobb és legszegényebb biztosító, az AOK betegeit csak „AOK disznók" néven emlegető doktor, a mellkas röntgenre behívott apácák, akiket levetkőztetve a folyosón váratnak és egész sor, olyan eset, amikor az egészségügyi személyzet valóban embertelenül, otrombán bánt a páciensekkel.

A Német Orvosok Szövetsége éppen idei konferenciájára készült Berlinben, amikor állásfoglalását ezzel kapcsolatban kiadta, hangsúlyozva, hogy a könyv afféle orvosellenes média kampány, és attól tartott, ez végleg elriasztja az orvostanhallgatókat a klinikai gyakorlattól. A félelem nem alaptalan, mert jelenleg a német medikusok és a fiatal orvosok egyharmada elhagyja a medicinát. A Kórházi Orvosok Szövetsége 300.000 tagja nevében visszautasította a vádakat, mert tagjai minden nap igyekeznek a legtöbbet tenni betegeikért és éppen ezért a közvéleménykutatási adatok szerint Németországban az emberek az orvosokat a társadalom legtiszteltebb tagjai között tartják számon.

Bartens viszont csak olyan eseteket írt meg, amelyek megfelelő bizonyítékokon alapulnak, és amelyekre tanúk vannak. Azt is részletezte, hogy ő maga miért lépett ki az orvosi hivatásból. Ezeket a fejezeteket az író szerint az orvosoknak is legalább egyharmada kifejezetten helyesli, és úgy értékeli, hogy végre valaki fölhívta a figyelmet az egészségügyi munka egyre rosszabb körülményeire, a mind elkeseredettebb munkahelyi közhangulatra.

Az író arra biztatja egykori kollégáit, hogy végre hallgassák meg pácienseiket és csak azok érdekét nézzék, ne pedig a biztosítók diktálta költség-határokat. Külön fejezet foglalkozik a német egyetemi képzés és tudományos élet azon torzulására, hogy az orvostanhallgatókat sehol nem tanítják meg arra, miképpen teremtsenek jó emberi kapcsolatot betegeikkel, illetve fölhívja a figyelmet arra is: a jelenlegi rendszerben az csinálhat karriert, aki cikkeket publikál kilószám, anélkül, hogy gyógyítani tudna. Félő, hogy ez világjelenség, ezért Dr. Bartens figyelmeztetéseit érdemes megszívlelni.
(Forrás: BMJ 2007, 334:1087)