Francia támogatás-monitoring

Kötelező „útvonal" a krónikus betegeknek.

Azoknak a francia pácienseknek, akik a harminc „bejegyzett" krónikus állapot valamelyikében szenvednek, száz százalékban az országos betegbiztosító fizeti betegségükkel kapcsolatos költségeit. A gyorsabb lefolyású vagy kevésbé súlyos betegségeket 35 vagy 65 százalékban maguk az érintettek „finanszírozzák", igaz esetükben olykor magán-, vagy kölcsönös biztosítók is vállalják a száz százalékhoz hiányzó részt.

„Az országos betegbiztosító összesen nyolc milliófrancia idült beteg költségeit állja, méghozzá éves költségvetésének 60 százalékából, más szóval a rendszer, akárhogyan nézzük is, drága" – véli a Scrip. A francia sajtó szerint a kormány, még ha keresi is az egészségügyi kiadások kordában tartásának új módozatait, tart attól, hogy a független HAS – amennyiben esetleg radikális támogatáscsökkentést talál javasolni – politikai válságot robbant ki.

A testület egyelőre azonban csak vitát kezdeményezett a hosszan tartó betegségekről. A vitaanyag ismételten utal nemcsak a krónikus betegségek költségeire, hanem kezelésük minőségére és szociális ellátásukra is. Utal a támogatás "kerületére"  [periméterére], de nyitva hagyja a kérdést, hogy ezt növelni vagy csökkenteni kellene.

A francia egészségügy fejlődésével szaporodtak a hosszú lefolyású betegségek költségtámogatásával kapcsolatos kivételek is  – állítja a HAS. A reguláció régebbi rétegeire újabbak és újabbak rakódtak, ennek következtében a különböző betegségekben szenvedőknek juttatott támogatások is mindinkább eltértek egymástól. Az egyes területeken végbement tudományos fejlődés pedig, úgymond, nem tükröződik megfelelőképpen a támogatási rendszerben.

A szervezet ezt a 2-es típusú diabétesz példájával illusztrálja, amelyet minden fázisában krónikus betegségnek tekintenek, ellentétben a depresszióval vagy a nehézlégzéssel (dyspnoea), amelyek csak akkor kapják meg a krónikus támogatási státust, ha súlyos, vagy előrehaladott állapotban nyilvánulnak meg. Ugyancsak krónikus állapotnak tekintik az arteriális magas vérnyomást – ellentétben más, kardiovaszkuláris betegségek kockázatát hordozó státusokkal, amilyen például az elhízás, vagy a hypercholesterolaemia.

Az állam igyekszik mindenki számára hozzáférhetővé tenni az egészségügyi ellátást, a főhatóság szerint azonban az orvosok néha a megfelelő tünetek híján is rosszul diagnosztizálható krónikus bajként definiálják a szegények és/vagy idősek krónikus betegségeit, hogy azok 100 százalékos költségtérítést kaphassanak. (Ezt nevezik nem hivatalosan a „31. krónikus betegségnek".)

A 2004-es egészségügyi reform bevezette a valamenyi francia beteg számára előírt terápiás útvonal („therapeutical pathway") fogalmát, amelynek kezdőpontján a választott háziorvos áll. Ugyanez a reform kötelezi a krónikus betegeket és orvosaikat, hogy kezelési jegyzőkönyvet vezessenek, amely tartalmazza a szükségesnek ítélt, azaz 100 százalékban támogatott termékeket és eljárásokat.

A HAS most a 30 betegség kritériumainak kidolgozását fontolgatja az egészségügyben dolgozókkal és betegszervezetekkel együttműködve, hogy megkönnyítsék a támogatási státusz megállapítását.

A hatóság munkacsoportjai megkezdték kezelési protokollok kimunkálását is, melyek szabványosítanák a támogatható eljárások és termékek körét. Az első két ilyen protokoll az 1-es és a 2-es típusú diabéteszre illetve a hepatitisz C-re vonatkozik – ezeket már meg is jelentették. A tervek szerint negyedévenként kettő-négy hasonló dokumentumot adnak ki, és végül – 2007 végére – mind a 30 krónikus betegség terápiáját standardizálnák.