Huszon-milliós kártérítés egy szívrohamért?

Ismét fájdalomdíjat ítéltek meg a fájdalomcsillapító egy áldozatának.

Az esküdtszék azonban úgy találta, hogy a vállalatot nem terheli felelősség a másik felperes, Thomas Cona szívrohamáért: utóbbi azt állította, hogy huszonkét hónapig szedett Vioxxot, de kiderült, hogy összesen csak mintegy hét hónapra elegendő mennyiséget írtak fel neki. A Merck jogászai rámutattak: nem bizonyítható Cona állítása, miszerint a fennmaradó tizenöt hónapban ingyenes Vioxx-mintákat kapott.

Az esküdtek megállapítoták, hogy a Merck csalást követett el a most 77 éves McDarby és a 60 éves Cona sérelmére, amikor olyan prezentációkat tartott orvosoknak, melyek alkalmasak voltak félrevezetni őket a szív-érrendszeri kockázatokat illetően, a gyógyszer forgalmazása során pedig szándékosan eltitkoltak bizonyos információkat – vagy egyszerűen elmulasztották közölni őket. A két betegnek megtérítik a Vioxx igénybevételével kapcsolatban keletkezett közvetlen kiadásait is – a New Jersey-i törvény értelmében háromszorosan. McDarby körülbelül 135, Cona 11904 dollárt kap majd.

Az esküdteknek még dönteniük kell arról, vajon jár-e McDarbynak büntető kártérítés, amelyet akkor ítélhetnek meg neki, ha bizonyítható, hogy a Merck szánt szándékkal félrevezette a regulációs hatóságokat. Mivel pedig New Jersey minden büntető kártérítést az alap-kártérítés ötszörösében állapít meg, előfordulhat, hogy a vállalatot akár 22,5 millió dollár megfizetésére is kötelezik.

Érdekes eleme volt McDarby ügyének, hogy a Merck azzal próbált érvelni: a felperes mint dohányos és kezeletlen cukorbeteg több oknál fogva is ki volt téve a szívbetegség veszélyének, és a szívattak akár Vioxx nélkül is elérte volna. Az esküdtszék ezt az érvelést elutasította, és leszögezte, hogy a rohamot alapjában véve a gyógyszer váltotta ki. McDarby ügyvédei ennek nyomán közölték a New Yok Times-szal, hogy azokat a Vioxx-pácienseket, akik egyéb kockázati tényezők miatt eddig nem voltak esélyesek kártérítésre, alighanem megkörnyékezik majd a jogászok, illetve, hogy a Merck „nagyot hibázott, amikor védekezésül a rizikófaktorokra hivatkozott".

Chuck Harrell, a Merck jogászcsapatának tagja szerint a kétféle ítéletet csalódással vették tudomásul, ám hangsúlyozta: „megmutatta, hogy az egyes ügyeket külön-külön kell kezelnünk, ahogyan ezt korábban tettük". Számos megfigyelő gondolja úgy, hogy a Merck számára ez volna a legjobb stratégia. A JP Morgan egy elemzése szerint: „További ítéletek szükségesek annak megállapításához, hogy vajon továbbra is minden ügyben egyedileg kell eljárni, vagy – a felperesek győzelmei nyomán – revideálni kell az eddigi módszert."

A per első részében két kulcskérdést tettek fel az esküdteknek. Arra a kérdésre, hogy a Merck elmulasztott-e megfelelően tájékoztatni Vioxxról, illetve a súlyos kardiovaszkuláris események fokozott kockázatáról (melyekről a szívrohamokat megelőzően az alperes tudott, vagy tudnia kellett volna), az esküdtek igennel feleltek. Arra a kérdésre, hogy a gyógyszer alapvető mértékben hozzájárult-e a felperesek szívrohamaihoz, azt felelték, hogy McDarby esetében igen, Conáéban nem – utóbbinak ezért nem ítéltek de facto kártérítést.

A mindkét ügyben megállapított csalásnak további következményei is lehetnek. A Merck ellen országos közös („class action") pereket kezdhetnek szakszervezetek, és nem-állami biztosítók, mondván, hogy hamis információkat kaptak a Vioxxsszal kapcsolatban, tehát bizonyos szívrohamok nekik is pénzükbe kerültek.