Kihalóban a boncolás

Rendszerint csak igazságügyi kétely esetén boncolnak.

Mint arról a szerző az Amerikai Orvosi Társaság folyóiratában beszámolt, például Richard Cabot (Harvard University) 1912-ben még 3000 boncolási jegyzőkönyv alapján azt találta, hogy az esetek felében téves volt a diagnózis. Egy 1960-ban készített hasonló felmérés szerint a zárójelentésben szereplő halálozási okoknak már csak harmada tért el a boncolásnál megállapítottól. A mai statisztikák szerint már csak minden 20. kórházi haláleset téves diagnózis következménye, amely azonban még mindig tekintélyes szám.

Kaveh Shojania idézte Mark Graber (Veterans Affairs Medical Center, New York) tanulmányát is: Graber tavaly tanulmányozott 100 olyan esetet, amelyben a téves diagnózis kárt okozott a betegnek és esetleg halálához vezetett. A 100 esetből csak 7 volt elkerülhetetlen, az összes többiben szerepelt valamilyen emberi tényező, például elveszett röntgenfelvételek, nem továbbított laborlelet, szabadságon lévő személyzet, vagy a megtalált első plauzibilis oknál félbehagyott vizsgálat. Elkerülhetetlennek tekintette a hibát azokban az esetekben, amikor a betegség eddig nem látott tünetekkel jelentkezett, nem voltak megfelelő vizsgálati eszközök vagy nem állt rendelkezésre elegendő idő.

A diagnózis és a kezelés helyességének ellenőrzésére a 18-19. században kezdték alkalmazni a boncolást, és ma is ez a legbiztosabb eljárás az orvosi tévedések kimutatására, a tanulságok levonására. Az 1960-as években Amerikában és Európában még a kórházban elhunytak 60 százalékát felboncolták. Jelenleg ez a szám Európában 10, Amerikában 5 százalék. Rendszerint csak igazságügyi kétely esetén boncolnak, illetve olyankor, amikor az operáció után közvetlenül vagy a kórházba felvétel után 24 órán belül hal meg a beteg. Nagy Britanniában a nagy publicitást kapó szervbotrányok után helyenként 1 százalék alá esett a boncolások aránya.

A visszaesés egyik oka, hogy a boncoláshoz engedélyt kell kérni a rokonoktól, és épp az orvosok vonakodnak engedélyt kérni. A visszajelzések sem rendszeresek, kényelmetlen megmondani egy kollégának, hogy nagyot hibázott. Sokan félnek a kártérítési perektől is. Végül a boncolás és a vele járó sok laboratóriumi vizsgálat pénzbe kerül, de ezt az összeget nem lehet a betegre terhelni, mert furcsán hatna, ha egy magánklinika kiszámlázná a boncolási költségeket - foglalta össze a The New Scientist című angol tudományos folyóirat a helyzetet.