Rossz gyógyszerezés, téves dózis

Anglia: az utóbbi egy évben több mint negyvenezer esetben kaptak a betegek nem megfelelő gyógyszert, vagy téves dózist.

Az Országos Betegbiztonsági Hivatal (National Patient Safety Agency, NPSA) szerint a negyvenezres adat a 173 kórházi szervezet összes elkövetett terápiás hibának mindössze kilenc százalékát jelenti, igaz, a betegek az esetek túlnyomó többségében semmilyen tényleges károsodást nem szenvedtek.

Az Egészségügyi Bizottság– mely független testületet 2004-ben alapították, s feladata az egészségügyi ellátás minőségének monitorozása – szükségesnek ítéli, hogy (például) pontosan felmérjék az intravénás medikáció kockázatait, és részletesebben tájékoztassák a betegeket a nekik rendelt gyógyszerekről, az injekciókat pedig mindig és mindenhol steril környezetben készítsék el/elő. Bár számos kórházi létesítmény rendelkezik steril gyógyszertári területtel, 73 százalékuk a kórházi osztályok legalább egynegyedével kapcsolatban elmulasztotta felmérni, hogy az ezeken felhasznált gyógyszerek közül a továbbiakban melyeket kellene steril környezetben el-, illetve előkészíteni.

A bizottság véleménye szerint a betegeket alaposabb felvilágosítás illeti meg a nekik rendelt gyógyszerek céljáról és lehetséges mellékhatásairól, hiszen az uniós jog előírja, hogy a páciensnek ezekről írásos tájékoztatást kell kapnia. Egy országos felmérésből ugyanakkor kiderült, hogy a kórházban ápoltak negyvennyolc százaléka (jóllehet szubjektív benyomásaira alapozva) úgy nyilatkozott: nem kapott információt a mellékhatásokról. Harmincegy százalékuknak nem adtak írásos tájékoztatót a gyógyszerekhez.

A bizottság álláspontja szerint több beteget kell bevonni saját gyógyszerelésébe, ugyanis az adagolás időzítése is létfontosságú – ahogyan például a Parkinson-páciensek esetében. A kórházak 69 százalékának közlése szerint az osztályok legalább egyötöde nem alkalmazza ezt a gyakorlatot, holott – így a testület – fel kellene mérniük, mely betegekre bízhatják rá saját gyógyszereik adagolását.

A HC rámutat: gyógyszerészek közreműködésére is szükség volna abban, hogy az osztályokon optimális módon kezeljék a gyógyszereket, ezzel is mérsékelve a lehetséges hibák előfordulásának valószínűségét. A kórházaknak automatikus gyógyszeradagoló rendszereket kellene vásárolniuk, lehetővé téve egyidejűleg, hogy a gyógyszerészek elegendő időt tölthessenek az osztályokon és kooperálhassanak a gyógyszerek kezelésében.

A negatívumok ellenében a bizottság kiemeli, hogy a kórházak a korábbinál eredményesebben előzik meg az allergikus reakciókat, bátorítják a beutaltakat, hogy hozzák magukkal saját gyógyszereiket, a fertőzésveszélyt pedig megfelelő gyógyszerek rendelésével és kiadásával is csökkentik.

A szaktárca kiemelkedő fontosságot tulajdonít a betegek biztonságának, de mint a Scripnek nyilatkozó illetékes elmondta, „a modern és mind bonyolultabb egészségügyi szolgáltatások a hibák lehetőségét is magukban hordják", ezért szükséges, hogy a HC és a kórházak szorosabb együttműködést alakítsanak ki, utóbbiak pedig fokozott mértékben vonják be pácienseiket az azokat érintő gyógyszerelési döntésekbe.

A bizottság az NPSA által vizsgált kórházak közül tizennyolcat a „kitűnő", hetvenet a „jó", hetvenhármat a „megfelelő", tizenkettőt pedig a „gyenge" kategóriába sorolt, a részletes kvalifikációs listát október 12-én – szokás szerint – nyilvánosságra is hozzák.