Szív - és (n)agyjavítás

Az okos megoldás a regionális ellátó központok hálózatának létrehozása, ahol a létező, optimális kezelést nyújtják.

Prof. George Alberti, a Sürgősségi Betegellátás nemzeti igazgatója és Roger Boyle professzor, akit a szívbetegség- és szélütés megelőzését, kezelését szervező bizottság vezetésével bíztak meg, részletes jelentésben és intézkedési tervben fogalmazta meg a legfontosabb tennivalókat. Mindkét tanulmány az angol egészségügyi ellátás alapos átszervezését tartja szükségesnek a prevenció és a terápia színvonalának emeléséhez.

Prof. Roger Boyle munkatervének címe „Szív- és agyjavítás". Tömören, de a politikai döntéshozók számára is jól érthető módon tárgyalja az acut coronaria syndroma lényegét és a korszerű diagnosztikai folyamat alapján végzendő beavatkozások módszereit.

A jelentés külön keretben foglalja össze az egykori, bármelyik hagyományos gyógyintézetben elvégezhető kezelést (1948: két heti, szigorú ágynyugalom, visszatérés a korábbi munkához – ha egyáltalán – majd fél év múlva), és a mai irányelvekben rögzített terápiát (azonnali, az esetek egy részében a helyszínen végzett alvadás gátló kezelés, azt követően megfelelő felszereléssel és szakemberekkel ellátott központban szívkatéteres beavatkozás, szükség szerint ballonos tágítással, stent behelyezésével és a rehabilitáció mielőbbi elkezdése, majd folytatása a beteg otthonában, esetleg a közösségi ellátás szintjén).

A Boyle-tanulmány hasonlóan foglalkozik a szélütés korábbi-, illetve ma megkívánt ellátásával is. Még 1948-ban is csak kényelmesen igyekeztek az ilyen beteget elhelyezni, aztán amíg élt, gondoskodtak róla, de hagyták meghalni. Ma a mentő a szélütés után mielőbb igyekszik bevinni a pácienst a legközelebbi Stroke-központba, ahol azonnali koponya CT és egyéb vizsgálatok tisztázzák a háttérben lévő agyi történést és ezek eredményétől függően az optimális kezelés – pl. thrombolysis - jelentősen csökkenteni képes az agyi károsodást.

A „Szív- és agyjavítás" többször is idézi a cardiovascularis területen dolgozó szakemberek alapelvét: „Az idő – szívizom és agyszövet". Ha a beteg késedelem nélkül jól fölszerelt szakközpontba kerül, lényegesen nagyobb esélye van a túlélésre és arra, hogy mivel kevesebb szívizom és agyi sejt pusztul el, minimális károsodással folytathatja életét.

„Ha valaki szélütést kap, akkor látják el megelelően, ha három órán belül megtörténik a komputeres tomográfia, és ha szükség van rá, thrombolysist végeznek. Ez a műszerezettség és szaktudás nem biztosítható mindenütt, ezért van szükség speciális sürgősségi ellátáshoz fölszerelt központokra, melyek bármikor a rászorulók rendelkezésére állnak" – mondta az angol miniszterelnök.

Patricia Hewitt, az angol egészségügyi miniszter az említett megbeszélésen azt mondta, hogy a korábbi módszer, - melyben a minisztérium a különféle feladatokra előre elhatározott célértékeket szabott meg, merev határidőkkel -, csak arra volt jó, hogy megszüntesse az egészségügyben dolgozók motivációját és azok fölfelé, az irányítók felé figyeljenek, ahelyett, hogy a betegekkel foglalkoznának. Most azt szeretnék, hogy az egyes régiókban a helyi vezetés a klinikusokkal együttműködve átszervezze a megelőző-gyógyító munkát.

Prof. Alberti egy nyilatkozatban kiemelte, hogy „mindegyik baleseti- és sürgősségi ellátásra kijelölt osztály nem képes mindenfajta kritikus, életveszélyt jelentő helyzetben teljes, korszerű ellátást nyújtani – ilyen soha sem volt és soha nem is lesz. Ezért okos megoldás a regionális ellátó központok hálózatának létrehozása, ahol a jelenleg létező, optimális kezelést megkaphatják az arra rászoruló, súlyos állapotban lévő betegek".
(Forrás: BMJ2006, 333:1187, www.dh.gov.uk)