Új korszak a rák vakcinaterápiájában? | Weborvos

Olyan vakcinákat fejlesztenek, amelyek megtévesztik az immunrendszert, s az vírusnak vagy baktériumnak tekintve megtámadja a rákos sejteket.

Az MD Anderson Center rákimmunológiai részlege 2003-ban kezdte meg működését: nagy valószínűséggel ez az első amerikai létesítmény, amelyben nyílt laboratóriumi környezetben általános és klinikai immunológusok együtt dolgoznak immun-alapú rákterápiák kifejlesztésén. Alig néhány év múltán úgy tűnik: a részleg több vakcinája erős daganat-ellenes hatást mutat, az egyik pedig klinikai körülmények között a rosszindulatú folyamat molekuláris szintű visszafordítását idézte elő.

Patrick Hwu, a központ melanóma-részlegének vezetője a Pharma Marketletternek nyilatkozva kijelentette: „a rákkutatás izgalmas korszakát éli, egyre inkább értjük a rák és az immunválasz molekuláris folyamatait".

Az intézményben folyó kutatások célja kivétel nélkül olyan vakcinák kifejlesztése, amelyek úgy tévesztik meg a beteg immunrendszerét, hogy vírusnak vagy baktériumnak tekintse, és mint ilyet, támadja meg a rákot. A kutatók eddig olyan rák-alcsoportokat vizsgáltak, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy vakcinát vessenek be ellene: a leukémiát, a lymphomát és néhány „szilárd halmazállapotú" tumort, köztük a melanómát, amelyek, úgy tűnik, kiváltanak némi természetes immunválaszt.

Jeffrey Molldrem, a vér- és csontvelő-transzplantációs részleg professzora a központ vakcina-kutatásainak egyik úttörője volt. Az általa körülbelül tíz évvel ezelőtt kifejlesztett, myeloid leukémia elleni oltóanyag már korán jó eredményeket produkált, és jelenleg myeloid vérsejtekből kiinduló leukémiák ellen tesztelik az intézmény különböző részlegeiben.

Molldrem és munkatársai megállapították, hogy egy általuk PR1-nek nevezett speciális antigén jelentős mennyiségben fordul elő a myeloid leukémiás sejtekben. A kifejlesztett vakcinában a PR1-et olyan anyaggal kombinálták, amely stimulálja az immunrendszert, a T-sejteket pedig a szelektív ölésre (a rákos sejtek elpusztítására, ugyanakkor a normál sejtek megkímélésére) készteti. A peptid-vakcinával végzett első kísérletek jelezték, hogy ez olyan betegekben is képes teljes immunválasz előidézésére, akik semmilyen más terápiára nem reagáltak.

„Eleinte csak azt vizsgáltuk, képesek vagyunk-e felerősíteni az immunválaszt az általunk azonosított antigénre" – közölte Molldrem –, „de molekuláris szintű remisszióra, különösen az első fázisú kísérletek során és épp egy ilyen makacs rákcsoportnál, nem számítottunk. Ilyesmiről korábban egyetlen más vakcinával kapcsolatban sem számoltak be."

A további tesztek megmutatták, hogy a vakcina olyan előrehaladott akut leukémiások 20 százalékában is teljes immunválaszt képes előidézni, akiknél a kemoterápia minden formája eredménytelen volt, és hogy – úgy tűnik –mindössze három adagja hosszú időre kialakítja az immunrendszerben az „ellenségképet". A PR1-et tesztelni fogják heveny myelogén leukémia, és preleukémiás myelodiszplasztikus tünetek ellen is.

A rákvakcina-kutatás egyik legnagyobb kihívása, hogy az Anderson Centerben alkalmazott megközelítés alkalmas lehet az immunrendszer azon potenciáljának kiaknázására, amellyel az képes különbséget tenni sejt-célpontok közt: megtámadja a tumort, megkíméli az egészséges szövetet, [ezáltal pedig] mérsékli a mellékhatásokat. Jorge Cortes professzor, a leukémia-részleg kutatója mindazonáltal közölte a Pharma Marketletterrel: „ha túl sok a betegség, túlterhelhetik az immunrendszert, és esetleg a rákvakcina sem segíthet". Ugyanezért a központ kutatói a vakcinákat másodlagos eszközöknek tekintik, amelyeket az előtt kell alkalmazni, hogy a rák ismét erőre kaphatna.

Cortes szerint az immunizáció olyan betegeknél is hatásos lehet, akik jól reagálnak más terápiákra, ezek ugyanis nem képesek megszüntetni minden maradványt. A professzor olyan krónikus myeloid leukémiás (CML-) pácienseken kísérletezik a PR1-es peptiddel, akik jól reagáltak a svájci Novartis „csodaszerére" a Gleevecre (v. Glivecre; hatóanyag: imatinib), amely folyamatos alkalmazás esetén féken tartja, de nem szünteti meg a rákot.

„Még a jelenlegi nagyszerű CML-gyógyszerek alkalmazásában is eljutunk egy pontra, amikor a kór egy csekély maradványa továbbra is makacsul kitart, és szükségünk lehet valami másra, ami megállítja vagy megszünteti" – vélekedett Cortes. A kutató nemrégiben kezdett kísérletsorozatba: húsz CML-beteget Gleevec-kel, másik húszat a PR1-es és interferon kombinációjával kezel. Nagy reményeket fűz az új terápiás mintához: „A CML kezelésében a Gleevec hozta az első nagy áttörést, és véleményem szerint az immun-moduláció lesz a következő".

„Csendes optimizmusát" osztja William Wierda, az intézmény egyik kutatóorvosa is: „A rákvakcina-stratégiák nagy múltra tekinthetnek vissza a gyógyászatban […]; izgalmas és kiábrándító időszakok követték egymást, s most ismét izgalmas periódust élünk". ( Ennek oka, úgymond, hogy a kutatóknak a ráksejtek meglehetősen különleges antigénjeire sikerült ráakadniuk.) Wierda szerint a feladat most az immunrendszer dendritikus őrsejtjeinek és a citotoxikus ölősejtek olyan befolyásolása, hogy a ráksejteket úgy fedezzék fel és öljék meg, mintha mikrobákkal végeznének.