Kompenzáló pihenőidő

Sikerült rátapintania az ügyeletre vonatkozó új szabályozás egyik legkényesebb pontjára.

Kórházi ügyelet esetén, ha reggel 8 óra kompenzáló pihenőidőt vesz igénybe az orvos annak mi a pontos neve? Hogyan kell számfejteni beleszámit a kötelező munkaidőbe?? Még mindig le akarják vonni!!Hivatalos távollét?, vagy munkaidő vagy mia?? Teljes a káosz!! Ne csak a törvényt kérjük leirni hanem pontosan hogy kell ezt a munkaügyi osztályon bérszámfejteni!!

Tisztelt Kérdező!
Sikerült rátapintania az ügyeletre vonatkozó új szabályozás egyik legkényesebb pontjára.

A szakminisztérium le nem írt, de ténylegesen megtűrt, és az intézmények többsége által követett gyakorlat szerint az ún. kompenzáló pihenőidő (ez említett 8 óra) nem számít bele a rendes munkaidőbe, nem jár rá díjazás, sem távolléti díj sem pedig egyéb juttatás.

A legnagyobb probléma azonban abból adódik, hogy aki a hét egy adott napján ügyelt, annak másnap reggel a jogszabályi előírás alapján kötelező kiadni a kompenzáló pihenőidőt, ennek következtében aznap ( önhibáján kívül) nem tudja a részére előírt rendes munkaidőben a 8 órát ledolgozni. Azt tehát valamikor pótolnia kell, emiatt hosszabb időt kell a munkában eltöltenie, mivel a dolgozónak elsődlegesen a rendes munkaidejét kell teljesíteni, átlagban heti 40 órában.

Az elmaradt ügyeleti díjakra, illetve a jelenlegi és jövőbeni ügyeletek tisztességes finanszírozására vonatkozó költségvetési fedezet hiányában a probléma megoldása áttolódott az egészségügyi intézményekre.

A jogalkotói elvárás alapvetően az, hogy lehetőség szerint műszakszervezéssel oldják meg a folyamatos ellátást. Az intézmények azonban létszám és forrás hiányában ügyelet elrendeléssel operálnak, helytelen és álláspontom szerint nem teljesen jogszerű gyakorlatot folytatva ezekben az ügyekben.

Jogi képtelenség, hogy a beteg pihent gészségügyi dolgozóhoz való jogának biztosítása érdekében az egészségügyi dolgozót kötelezzék a kötelezően kivett pihenőidő miatt elmaradt rendes munkaórák utólagos ledolgozására, továbbá ennek lehetetlensége esetén csökkentsék az egészségügyi dolgozó alapbérét.

A Európa Tanács 1993. november 23-án fogadta el a munkaidő-szervezés egyes szempontjaival foglalkozó 93/104/EK tanácsi irányelvet. Az irányelv célja az, hogy a napi pihenőidő, a szünetek, a heti pihenőidő, a maximális heti munkaóra, az éves szabadság, az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munka ütemezése megfelelő legyen, s vegye figyelembe a dolgozók egészségét és biztonságát.

Az irányelv rendelkezései szerint a tagállamoknak bizonyos követelményeket kell alkalmazniuk a munkavállalók érdekében, ezek közé tartozik 24 órás periódusokként minimum 11 órás összefüggő pihenőidő biztosítása;

Az irányelv egyértelműen fogalmaz abban, hogy munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak, pihenőidő pedig az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek.

Az irányelv nem foglalkozik a díjazás kérdésével, ugyanakkor ebből nem következik, hogy egyéb előírásainak betartása a munkavállaló alapvető jogait, így munkabérhez való jogát sértheti.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 12. § (6) bekezdése szerint: "Rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyelet akkor rendelhető el, ha ebben a felek előzetesen írásban megállapodtak. Ha az ügyelet rendes munkaidőben történő ellátása az alkalmazott egészségügyi dolgozó alapbérét, illetményét érinti, erre a megállapodásban ki kell térni."

Ettől eltérő esetet szabályoz a törvény 13. §-a

Eszerint: az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében hathavi, más egészségügyi szolgáltatók esetében négyhavi munkaidőkeret állapítható meg. Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára - a heti 40 órás rendes munkaidőn felül - naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl
a) rendkívüli munkavégzést vagy
b) egészségügyi ügyeletet rendelhet el.

Az alkalmazott egészségügyi dolgozó napi munkaideje nem haladhatja meg
a) a 12 órát,
b) egészségügyi ügyelet ellátása esetén a 24 órát, amelyből legalább 12 órában egészségügyi ügyeletet teljesít.

Ebben az esetben nem közvetlenül a rendes munkaidő terhére rendelik el az ügyeletet, hanem munkaidő keretet állapítanak meg, melynek keretében a heti rendes munkaidőn felül kerül sor az egészségügyi ügyelet elrendelésére.

Álláspontom szerint a munkáltató nem jogosult úgy
elrendelni egészségügyi ügyelet, hogy ezáltal mínusz órák keletkezzenek, melyeket lehetetlen bérszámfejteni.
A törvény 13/A. § (1) bekezdése kimondja: "Az egészségügyi ügyelet, valamint a készenlét ellátásáért az alkalmazottat ügyeleti díj, illetve készenléti díj illeti meg, amelynek mértékét - figyelemmel a 12. § (6) bekezdésében foglaltakra - kollektív szerződés vagy a felek megállapodása határozza meg. Az említett 12. § (6) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy ha az ügyelet rendes munkaidőben történő ellátása az alkalmazott
egészségügyi dolgozó alapbérét, illetményét érinti, erre a megállapodásban ki kell térni."

Álláspontom szerint ez igaz abban az esetben is, ha az ügyelet elrendelésére a rendes munkaidőn felül kerül sor, azonban a kötelezően kiadandó pihenőidő a másnapi rendes munkaidőre esik, és annak megkezdését késlelteti.

Megnyugtató megoldást kizárólag az egyértelmű jogi szabályozás jelenthetne, az ügyben tudomásunk szerint számos alkotmánybírósági beadványt nyújtottak be, továbbá munkajogi perek is várhatóak.