1975.02.

1975.02.

"1975.02."a jelige.



Tisztelt doktor úr.

Szeretném kikérni a tanácsát, megpróbálom dióhéjban a történetet leírni, mert kisregénnyel nem akarom untatni.

Én egy 27 éves nő vagyok, a párom 35. Másfél éve vagyunk együtt, fél éve együtt élünk. A páromról már az elején megtudtam,hogy neháéz természete van, sok ex kapcsolatának azéárt lett vége, mert ugyanezek történnek amiket le fogok írni.A párom boldog családban nevelkedett, van egy nővére, egy tündéri anyukája és apukája. A nővére mondta is nekem,hogy reméli ki fogm bírni a párommal, mert sdok minden meg lett enki engedve gyerekként és az előző barátnőivel nem bánt vmi gavallérként. Volt ,hogy kirakta az autóból. Ezek a dolgok mostanába lettek a mi esetünkben hangsúlyosak. A természete,. Dühkitörései vannak, ő minidg ideges valamiért.. Én azt csinálom,mint egy szolga, főzök,mosok takarítok, amivel nagyon elégedett, és még külsőre is egy szöszi magára dó hölgy vagyok.Moastanába nincs olyan hétvége ,hogy ne sírjak, mert annyira sokszor megbánt, parancsolgat, aztán megbánja és, odabújik,hogy "óh ne sírj már Életem értelme".A másfél éves időszak alatt már az elején is volt ilyen dühös ciklusa olyan két havonta. Aztán nyáron nem angyon, most megint. Úgyéreztem révbe érek, és csak vele tudom elképzelni az életemet, mert a leírtaktól függetlenül, egy dolgos, becsületes, értelmiségi,jóhumorú férfi. de szó szeirnt férfi a javából... Én tudom őt tisztelni, és nő vagyok mellette....De ezek a sírások viták nagyon megviselnek, és két napig fáéja a hasam eze miatt. valahol érzem,hogy nem fog úgyse megváűltozni, és akkor sajnos lépni fogkok,...de előtte meg szeretnék mindent tenni azért,hogy megmentsem.....a kapcsolatunkat. egyébként ha ez nem lenne akkor senki enm mndaná meg rólunk,hogy prbléma van, mert sokat nevetünk, imádunk együtt lenni...de ez at ény,hogy folyton forr és robban már nem elviselhető....Ráégebben a rossz munkahelyi légkör volt a baj, most három hónapja tökéletes új munkája van, jól érzi magát. Rengeteg nyugodt átbeszélgetett éjszaka van már mögöttünk.amikor pityeregve köntöm alelkem és ő szorít, ölel....... de váltoozáűs nincs. Kérdésem az

lenne,hogy lehet-e vmi idegrendszeri probléma a páromnál?? Válaszát n

agyon váűrom, mert nagyon fontos volna nekem.

eElőre is nagyon kiöszönöm..

Kedves Erika!
Ön egy nagyon klassz nő.Attól tartok, hogy ezt partnere is pontosan tudja és visszaél vele.
Tudja ez egy játszma, ahol Önnek nagyon sokat kell teljesítenie, tűrnie, a partnere pedig nyugodtan elengedheti magát, mint egy elkényeztetett gyerek.
Muszáj szorosabbra fogni a gyeplőt, Önnek is lehetnek elvárásai, igényei. Ezt vagy megérti a partnere, vagy nem.
Biztos vagyok abban, hogy Ön könnyen talál új partnert, bár nekem nagyon szimpatikus, ahogy kitart "rosszcsont" szerelme mellett. De ennek azért legalább legyen eredménye. Partnerének önkontroll, kevesebb önzés, a másik sokkal nagyobb tisztelete, félelem attól, hogy elveszítheti Önt, szóval ilyesmiket meg kellene tanulnia.
Ne alázkodjon meg és ne hagyja, hogy megalázzák.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László