20 éves, kicsit kikészült lánynak tanácsok

20 éves, kicsit kikészült lánynak tanácsok

Az a baj, h néha azt érzem, h minden rendben és semmi bajom, és ezek a dolgok nálam nagyon hirtelen jelentkeznek, és ezt nem tudom magamban letisztázni, néha cak azt hiszem, h én teljesen jól vagyok és semmi bajom, csak beképzelem, de amikor változik az állapotom, akkor beismerem, h doktorra lenne szükségem. De sajnos nem mindig vagyok rá képes. Nem jarok sehova csak melózni, még a sulit is hanyagolom, és most lesz vizsgám,fodrásznak tanulok, annyi erőm van még, h van bennem, hit h megtudom csinálni a mostani vizsga követelményeit. Nem feküdhetek be sajnos,mert rajtam kívül csak egy nyugdíj van amiből élünk és 3an vagyunk itthon. Mamám apum és én.Ezért írtam, h amint lesz időm, de tudom, hogy nem nagyon lesz, magamtól meg nehéz talpraállni, talán nem is lehet, nemtudom, azt vettem magamon észre a munkahelyemen is, h jár a lábam és totálisan szétharapdálom a számat, most is tiszta seb.régen kaptam gyógyszeres kezelést, de azt azért hagytam abba mert nem akartam gyógyszereken élni. Apumék azok hulyénak könyveltek el ezek miatt a dolgaim miatt. Köztes kedvem az soha nincs, vagy nagyon jó vagy nagyon rossz, de olyqn, h a kettő között, olyan nincs.Tudom, hogy nem tud nekem levélben segíteni,de nekem már az is nagyon jól esik, h egy orvos válaszol és nem haverok akik ismernek és nem hazt hallom amit szeretnék hallani, hanem az igaz tényeket.Doktornő remélem nem nagyon zavarom, levelemmel, de ha igen akkor nagyonszépen kérem, h legyenszives szólni és többet nem írok. Lehet, h nem hiszi el de nekem már ez is tényleg jó, h egy doktor válaszol. A régi dokimat nem akarom felkeresni, mert ő mindenkit csak gyógyszerezik, én kértem tőle olyan segítséget gyógyszer nélkül, de azt mondta, h nem nagyon jó ötlet.

Kedves Szilvia! Első levelében azt írta, hogy már az idegei sem a régiek - holott még épp csak 20 éves. Tehát az idegei sosem voltak a régiek, ugye?
Ha valaki pszichés problémával /betegséggel küszködik, akkor az akarás nem elegendő, Illetve egy dolgot kell akarni: bevenni a gyógyszerét. Mivel nem pszichiáter vagyok, ezért a leveléből csak annyit látok, hogy nagy a baj. Ön beteg, de pontos diagnózist nem tudok felállítani. Ha tudnék, akkor sem kezelhetném neten, mert az orvosválaszol rovatokban nem kezelések történnek. Önnél elsősorban azt kellene tudni, pontosan melyik kórképben szenved, majd orvosságot szedni. Nincs választási lehetősége, mert gyógyszereken kell élnie. Mint ahogy egy cukorbetegnek is gyógyszereken kell élnie, de attól élhet teljesértékű életet. Ön ezt az esélyt is elveszi magától. Nem azt írtam, hogy kórházi bentfekvés szükséges az esetében /bár nem ártana/ hanem azt, hogy pszichiátriai kivizsgálás és pszichológus segítsége kell, ez pedig ambulanter, járóbetegként történik. Talpraállni egyedül nem tud, de az már dícséretes, hogy akar és megpróbál kapcsolatot felvenni és tanácsot kérni. Helyzetét egészen biztosan nehezíti az anyagi lehetőségek teljes hiánya is, talán az is, hogy a környezete önt nem betegnek tekinti, pedig az. A hülye és a beteg nem ugyanaz. Nyugodtan keresse fel a régi dokit , írjon gyógyszert és azt szedje rendszeresen. Ez az első lépés az önálló talpraállás felé.
dr Gerencsér Emőke