25 évesen nem ilyen jövőt képzeltem el magamnak

Tisztelt Doktor Úr! 1 éve, hogy a családom elveszítette a házat, mivel nem tudtuk fizetni a törlesztő részletet és mivel nem volt hova mennünk, nagyszüleinknél lakunk a mai napig is.Ugyanebben az évben elveszítettem az unokatestvéremet,meghalt.10 éves párkapcsoltatom pedig tönkrement. Azóta ismét együtt vagyunk a párommal, de a sorozatos elkeseredettség a mai napig nem hagy.Mivel a nagyszülőkkel élünk, a generációs problémák kezdenek kiütközni.El vagyok keseredve, sokat sírok, és állandó a rossz kedvem, lehangoltságom.Nem látom a jövőmet, nem hajt semmi.Teljesen ki vagyok merülve lelkileg.A helyzetet fokozza, hogy a mamám állandóan beszól nekem ebben a helyzetben is, mikor kiszolgáltatottak vagyunk.Mindig belémköt, és már nem birom idegekkel.A mellkasomban állandó nyomást érzek, úgy érzem, megszakad.Nem látok miutat..Kérem adjon tanácsot, hogy forduljak e pszichológushoz, vagy írassak föl valami nyugatatót?Változtassak én valamin?? El vagyok keseredve.25 évesen nem ilyen jövőt képzeltem el magamnak. Segítségét köszönöm:

Sajnos nagyon sok olyan levelet kapok, ahol teljesen egyértelmü, hogy nagyon komoly, egzisztenciális okok állnak a tünetek mögött.
Természetesen tünetileg lehet ezeket kezelni, akár pszichiáter, akár pszichológus segítségével, de nyilván, hogy ezt követően az okokat kellene megszüntetni.
Ha kérdése van ezzel kapcsolatban, nyugodtan hívjon fel hétfői vagy keddi napokon 9-14h között a + 36-30--260-2641-es telefonszámon.

ÖÜdvözlettel: dr.Lajtavári László