29 éves lányom skizofrénia simplex diagnózisa

29 éves lányom skizofrénia simplex diagnózisa

T.Lajtavári doktor!

Másfél éve írtam Önnek amikor diagnoztizálták akkor 29 éves lányomnál a skizofrénia simplex diagnózist. Aztóta szerencsére elsődleges szempontjának a gyógyulását tekintette, minden orvosi utasítást betartott. Téveszméit könnyen tudta a család kezelni, nem volt semmi olyan "kiabálás" mint amiket itt olvasok, ő általában csöndes,

visszahúzódó volt, aki tisztában van betegségével, nem is szeretett találkozni ismerősökkel, szégyelte a betegségét.

Az utóbbi időben a Nyírő Gy.kórházba ahova jár, olyan betegek akaszkodnak rá, melyből azt látjuk hogy nagyon rossz irányban befolyásolják. Korábban nem kávézott, nem dohányzott, mert mondta érzi, hogy nem tesz jót neki. Most amióta ezek a "haverok" megjelentek nem számít az egészség annyira már, elkezdett cigarettázni, kávézni, és látni hogy az idegeit mennyire igénybe veszi. Idegesebb, nyugtalan, mostmár rámkiabál (amit eddig nem tett) persze azért mert próbálok rávilágítani, hogy ezek a "haverok" nincsenek jó hatással rá. Érvelek, és nincs ellenérv, csak annyit mond mostanában, "mit csináljon? Kábítózzon, vagy bevegye az összes gyógyszert? Ilyesztő hogy ennyire hirtelen megváltozott. Másfél évig kapta a Soraquelt 400 mg-ot, kb. 3 hete megemelték 600 mg-ra, és mellé kapott Sanaxot is. Erre az időre tehető ez a hirtelen változás is, ez a nagyfokú nyugtalanság amit tapasztalunk nála. Azt szeretném megkérdezni, hogy kérhetek-e orvosi segítséget (a kezelőorvost) hogy segítsen nekem abban, hogy ezeket a "haverokat" le tudjuk építeni róla. Tudom, hogy sok a beteg, kevés az orvos és ilyen jellegű gondokra talán nincs idejük, csak nagyon félek, hogy az eddig elért eredmények elvesznek. (próbálkoztam egyéni pszichoterápiával, de az orvosa azt mondta, hogy nem használ a lányomnál, csak a gyógyszer) Köszönöm szépen előre is válaszát:

egy anya

Kedves levélíró!
Természetesen kell is beszélni erről a kezelőorvossal, de sajnos a huzamos kórházi tartózkodás nagyon gyakran jár együtt a leírt problémákkal (én 25 évig dolgoztam az említett kórházban), és olyan személyiségtorzulások is kialakulhatnak, amik egyértelmüen a hospitalizáció számlájára irhatók.
Sajátos szubkultura alakul ki a pszichiátriai osztályokon és körülöttük (pedig ez még egy jó kórház!). Mindenképpen az ambulans és a közösségi pszichiátriai ellátás lenne a jobb
megoldás. A gyógyszerváltoztatásnak szerintem nincs köze ezekhez a változásokhoz.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László