48 éves nő

Tisztelt Doktor Úr! Többször olvastam már a terápiáról, ami szorongásos depressziós valamint pánikbetegségben segít. Egy orvos 6-7 "ülésről" beszélt és az csak még szerinte az életút feltérképezése, utána jönne a "munka", mindez több ezer forintért/alkalom. Miért nem lehet tb-re ilyen terápiás kezeléseken részt venni? Ha igen hol kell jelentkezni? A pszichiátriai gondozókban a váróterem mindig tele és ez engem kimondottan idegesít. Már sokszor szerettem volna bemenni, de nem merem megtenni. Úgy gondolom a saját problémámat csak én tudom megoldani, de mégsem. A gyógyszer csak a tüneteket enyhíti, de a gyökerek megmaradnak. Milyensegítséget kaphatok a terápián? Sajnos nekem a nehz anyagiak is befolyásolják az életem, de kinek nem!!??Igy a terápiára nem tudok pénzt szánni. Ez elkedvetlenít, még kevésbé van kedvem bármit is csinálni, nincs kedvem menni sehova, illetve az elindulás nehéz, mindig halogatom, azután meg elkések. A délelőttök semmit nem érnek, éjszaka meg pörgök, reggel viszont fáradtan ébredek. Szerencsére nem kell rendszeresen időre mennem dolgozni, de úgy érzem erre képtelen is lennék. Még akkor meg azt gondolom, ha rendszeresen dolgozni járnék, nagyobb rendszer lenne az életembe az sokat segítene. De akkor még több lenne a probléma, a tennivaló az sem lenne jó. A nőgyógyászati műtét miatt hirtelen jött változókor enyire befolyásolja ezeket a "betegségeket" Válaszát előre is köszönöm! "48 éves nő"

Kedves levélíró!
Minden átalakulással járó élethelyzet előhozza a mentális problémákat is. Végülis mentálisan kell átalakulnunk, szinte folyamatosan.
A pánikkal kapcsolatosan igaza van. A napokban többször válaszoltam egy pánikos levélre, próbálja megnézni válaszaim között, hátha talál valami fogódzót.
Nagyon jól értem helyzete abszurdítását és félelmeit, fenntartásait nagyon sok szempontból jogosnak tartom. A pszichiátriai gondozók szinte reménytelen várótermét ismerem. Az anyagiakra hajtó, a megélhetésükért dolgozó magánpszichiáterek problémáit szintén.
De ettől Ön még magára van hagyva kinzó érzéseivel.
Én már régóta a "pszichiátrián túl" keresem a megoldást, persze ez sem könnyű, annyi a sarlatán. Legjobb lenne kitörölni a fejéből ezt a "pánikos programot" helyére a " boldog vagyok" programot téve. Meg lehet csinálni, de nehéz. Nagyon sok előadást hirdetnek ebben a  témakörben, nem pszichiátriai területén ügyködők.
Én elmennék és meghallgatnák néhányat és közben erősen figyelném a szívemet, mit üzen. Ha tetszik neki, válassza ezt.
Vagy átmenetileg tegye várólistára azt a pánikos-szorongásos-depressziós témát, rosszabb biztos nem élesz a helyzete.
Figyeljen másra, ami több örömet, felszabadulást okoz. Próbáljon a boldogság felé haladni, az ellenkezőjét már sajnos megtanulta.
Ha ez nem megy, akkor javaslom valamelyik pszichiátriai klinika, vagy pszichiátriai képzőhely szakambulanciáját, ahol még folyik "ingyenes" gyógyítás, sokszor magas szinvonalon.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László