5 hónapja szültem. Azóta párommal egyre nagyobb, és komolyabb vitákba keveredünk

Tisztelt Főorvos Úr! Szeretném kikérni a véleményét egy igen kényes, és számomra szégyen teljes ügyben. 5 hónapja szültem. Azóta párommal egyre nagyobb, és komolyabb vitákba keveredünk. Sajnos a terhességem sem volt maga a megtestesült nyugalom, nagyon sokat idegeskedtem/idegeskedtünk párommal az "otthon teremtés" végett. Ő azóta is felhánytorgatja, hogy mennyire hajszoltam, hogy kész legyen minden mire jön a baba. Szerintem ez a normális határokon belül zajlott. Azóta pedig mióta haza jöttem a kicsivel még rosszabb a helyzet. Néha félek attól, hogy nehogy kikattanjon az agyam, és nehogy a mi vitáink miatt a kislányomban tegyek kárt. Nagyon szeretem őt, Ő az életem értelme, de mégis van bennem egy ilyen félsz. Elkezdtem homeopátiás szert szedni Pulsatilla purentist, csak hogy nyugodtabb legyek. Ön Szerint mit tehetnék még? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves levélíró!
Én inkább azt gondolom, hogy most van a kezdetnél. Az őszinteségnél, ami ritka, becsülendő és sajnos ritka vonás.
Levele is azt erősíti meg, amit a bölcsek mondanak, hogy akkor lesz valaki igazán nő, ha végigélte a terhességet a szülést és az apróságró való gondoskodást.
Mi férfiak sajnos nem rendelkezünk ezzel a belső lehetőséggel. (csak suttogom most Önnek: én gyakran szoktam bosszantani férfitársaimat, hogy butábbak vagyunk a nőknél)
Ne haragudjon a férjére, senki sem képes meghaladni önmagát. Nyilván megtette, amit lehetett, de nem ment keresztül azon a katrazison, amit a természet Önnek adott. Nyilván sok mindenben meg ő a jobb. Nem ritka, hogy a terhesség és az azt követő anyai teendőkkel kapcsolatos változás egyfajta "választóvízként" möködik az emberi kapcsolatokban.
Ne veszekedjenek. Volt a levelének egy mondata, amikor azt irta, hogy nem akarja, hogy vitáik okozta feszültsége a gyerekben tegyen kárt.
Azt hiszem ez az a bizonyos határvonal. Ha ez felmerül, akkor nagyon át kell gondolniuk kettőjük kapcsolatát, azt, hogy mennyire képesek - félretéve a személyi problémákat - összefogni pont a gyerekért és valódi párosjátékosként müködni. Mert végülis ez a család értelme. Az emberi faj túlélésére a természet ezt a módszert hozta létre az evolució évtizezredei során és most egyre gyakrabban látni, hogy valami nagy baj van a kapcsolatokkal.
És ez az a helyzet, amikor el kell menni a családsegítő központba és nem szégyelleni, hogy külső segítség kell. Tegyék félre a büszkeséget és ne fogják fel kudarcként a történteket.
Mint szülőknek ez kötelességük is a jövő iránti felelősségük miatt.
Minden más most másodlagos.
Egyre vigyázzanak, hogy csak olyan szakembertől fogadjanak el terápiás segítséget, akiben megbíznak, akire rá mernek támaszkodni, ebben e nehéz időben.
Együttérzéssel (mint gyakorló szülő): dr.Lajtavári László