a felnőttség egyik ismérve

Kedves Lajtavári Doktor Úr! Az Ideál című lapban ezt olvastam: a felnőttség egyik ismérve a szülőkről való érzelmi elszakadás. Jó ez a megfogalmazás? A felnőttség azt jelenti, hogy már nem kell szeretni és tisztelni a szülőt és aki mégis ezt teszi, az gyermek marad? Távoli rokonságomban azt látom, hogy vannak nagyon jó házasságok, s mellette tisztelik, szeretik a szülőket is. Tudom, hogy önállóvá kell lenni idővel, sőt, minél korábban, de miért kell, hogy ez "érzelmi elszakadással" járjon? Szerintem helytelenül fogalmaz a fent idézett lap. Mi a véleménye?

Kedves levélíró!



Nem tudom, hogy ki és miért kér engem, hogy véleményt mondjak, egy olyan cikkről, amit nem olvastam.

Más utat kellene keresnie!



Üdvözlettel: dr.Lajtavári László