aggodalom

aggodalom

jelige: aggodalom



Tisztelt Doktor Úr!

Elég komoly gondom van, már aludni is alig tudok miatta. A történet két hónappal ezelőtt kezdődött:annyi történt, hogy szakítottam a barátnőmmel 7 hónap után mert részemről már nem működött a dolog.Viszont államvizsga előtt álltam és emiatt amúgy is volt bennem feszültség így kissé nehezen ment az alvás.Elmentem az orvoshoz aki felírt nekem egy frontin 0,25 ös tablettát.Nem kezdtem el azonnal szedni de a következő hetekben rossz kedvem volt, mert sajnáltam, hogy vége lett a kapcsolatomnak, de hát ha egyszer már nem voltam szerelmes...a lényeg hogy elkezdtem szedni a gyógyszert, napi egy szemet, eléggé kábult voltam tőle de nem volt rossz kedvem.Két hétig szedtem, ebből - sajnos beismerem butaság volt - 5 napig elég intenzíven fogyasztottam alkoholt egy fesztiválon, majd közvetlenül a fesztivál után egy hétig Fromilid 500 t is szedtem mert torokgyulladásom volt. A lényeg hogy a fesztivál után néhány nappal úgy döntöttem nem szedem tovább.Már ekkor is éreztem hogy valami nem ol

yan mint lenni szokott, de két nappal ezután egyik éjjel a számítógép előtt ülve hirtelen, csakúgy a semmiből belémhasított, hogy homoszexuális vagyok, elkezdtem reszketni és a földre rogytam...aznap nem aludtam. ezután még 3 napig szedtem a gyógyszert mire észrevettem a betegtájékoztatón, hogy ez befolyásolhatja a nemi vágyat.Nem mertem tovább szedni, aznap 3/4 ed másnap fél szem és azóta semmi...eltelt egy hét és sokszor remegek ami nyilván a hirtelen elvonás miatt van, de még most is össze vagyok zavarodva, és "azt" képzelem magamról vagyis inkább félek tőle...nem is tudom hogy mondjam.Ezzel csak az a probléma, hogy 24 éves vagyok és soha még csak nem is fordult meg ilyesmi a fejemben, soha nem éreztem olyat hogy elnyomnám magamban mint sokan teszik.Kicsi koromtól a lányokhoz vonzódtam, amikor senki nem mondta, hogy ez az elfogadott akkor is.Kamaszkorban sem fordult elő soha, hogy fiukról fantáziáltam volna és most sem.Több komoly kapcsolatom volt( 2 hónap-4 hónap-7 hón

ap -másfél év), soha nem éreztem olyat hogy nekem tetszik egy fiú vag

y hogy egyáltálán csak "milyen lenne", többször voltam már nagyon szerelmes lányba...ezt nem azért mondom, mert nem akarom beismerni hanem mert így van...és két hete azon az estén valami történt...össze vagyok zavarodva teljesen...ugyanúgy megnézem a lányokat csalják a szememet de valahogy nem annyira vonzanak, viszont el sem tudom magam képzelni férfival...mégis arra gondolok mindig hogy homoszexuális vagyok...én tényleg elképzelhetetlennek tartom ezt, tudva, hogy miket éreztem/gondoltam mindig...csak olyan mintha a tudatom ezt nem hinné el és mindig ezen aggódom...a tanácsát szeretném kérni...kialakulhat ez így 24 évesen vagy elképzelhető hogy a gyógyszer mellékhatása ennyire komolyan jelentkezzen valakinél néhány hét után is?Ha igen van valami megoldás?Segítségét előre is köszönöm.

Kedves levélíró!
Nagyon együttérzek Önnel, mert valóban nagyon kinzó lehet egy olyan gondolat, ami akaratunk ellenére, kényszerként jelentkezik bennünk és ráadásul olyasmivel kapcsolatban, amit nem tudunk elfogadni.
Azért azt tudnia kell, hogy a szexuális beállítódásunk kétnemü, azaz mindenkiben van homoerotikus késztetés, erre mondják, hogy az ember " androgün" természetü. A probléma akkor kezdődik, ha ez tudatosul bennünk, váratlanul és nem tudunk mit kezdeni vele.
A Frontinnak ehhez nincs köze, hacsak nem az, hogy egy kicsit fellazítja a tudatunkat és könnyebben a tudaba kerülnek olyan dolgok is, amik egyébként nem szoktak.
Szerintem próbálja elfogadni ezt az egyszerü biológiai tényt és ha el tudja fogadni, akkor már nem jelentkezik ennyire heves belső tiltakozás. A szexuális beállítodásunkat a nem szerepeink gyakorlata határozza meg, ami önnél heteroszexuális ( a másik nemre irányul). Nem kell annyira megijedni, ha ezzel ellentétes gondolat is a tudatunkba kerül és minél jobban szeretnénk megszabadulni egy gondolattól, az bizony annál szilárdabban fog jelenkezni.
Higyje el, nincs semmi baj.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László