aki Győrben elkerüli szüleit
Közzétéve: 2006. 10. 30. 15:14 -
• 1 perc olvasásKözzétéve: 2006. 10. 30. 15:14 -
• 1 perc olvasás
Január óta ismerem barátomat, és nagyon jól megvagyunk, szeptemberben összeköltöztünk. Édesanyám szerint diplomásként én "leértékelem" magam egy postással (aki amúgy hamarosan befejezi a főiskolát- informatika). Párom családját is folyton szidja édesanyám, és annyira nem viseli el, hogy 27 évesen önállóan döntök az életemről, hogy augusztus végén kidobott otthonról. Édesapám zokogott, de nem szólt ellene semmit, szerintük tönkre teszem az életem, mert párom édesanyjának van egy ritka betegsége, amiről nem tudni, öröklődő-e. (a nővérem értelmi fogyatékos lett 1 évesen). Mióta kidobtak otthonról, 2 alkalommal voltam otthon látogatóban, akkor is kaptam hideget, meleget, és édesapámtól pár jó szót. Azóta ( 1 hónapja) nem voltam otthon, egyszer telefonált édesanyám hivatalos ügyben, de hogy mi van velem, azt elfelejtette megkérdezni. Hétvégén elindultam hazafelé, de az ajtóból zokogva fordultam vissza, nem bírtam elmenni a buszmegállóig. Ma láttam szüleim kocsiját a kisvárosban, ahol lakom, és azon vettem észre magam, hogy menekülök előlük. Arra megyek, ahol tudom, hogy nem találkozok velük. Szabályosan félek tőlük. Tanácstalan vagyok, mert nekem az is rossz, ha nem megyek haza, mert hiányoznak, de az is rossz, ha haza megyek, mert akkor bántanak. Ha valaki tud segíteni Önök közül, köszönöm. Az is segítség lenne, ha tudnának ajánlani Győrben egy pszichológust (akár szakrendelés, akár magán). Interneten még nem találtam címet, ismerőseim között nincs ilyen szakember. Köszönettel!
Kedves levélíró!
Sajnos Györben én sem vagyok ismerős. Egyébként meg igaza van és jó lenne, ha ki tudná bírni ennek a nehéz helyzetnek a feszültségét.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek


