akut polimorf pszichotikus skizofrénia tünetek

akut polimorf pszichotikus skizofrénia tünetek

Tisztelt LAJTAVÁRI doktor Úr!

Egy közel 20 éves lány problémáját szeretném Önnek vázolni és örülnék, ha a levelemre egy kis bíztatással tudna válaszolni.

Az akkor még 18. életévében járó, a tanulmányait éppen befejezni készülő lánynál két éve, egy családi beszélgetés alkalmával a lány folytonos nevetéseire figyeltünk fel. Az eset után a szülei orvoshoz, pár nappal később pszichológushoz vitték, ahol kb. egy hét elteltével kórházi

kezelésre utalták a lányt. Öt-heti kórházi kezelés után a zárójelentésben a következőt írták: akut polimorf pszichotikus skizofrénia tünetek, gyógyszer ZELDOX.

Hat hónappal később ismét a kórházba került, ahol ismételten kb. öt hetet töltött el. Különböző gyógyszereket próbáltak ki, de kevés és rövid ideig tartó eredményt értek csak el.

Jelenleg önálló cselekvésre ritkán vehető igénybe, baráti kapcsolatai megszűntek, közösségbe ritkán engedik el a szülei féltve, hogy kihasználják őt. Fejfájással járó képzelődéseit néha agresszív düh kíséri.

Gyógyítása – szülei beszámolója alapján - kezelőorvosának havi látogatás volt, ahol a gyógyszereit felírták. Sajnos nem tudom pontosan milyen gyógyszereket kapott, hallás útján szerzett információ alapján talán SERTRALIN és ANAFRANIL.

Szeretném megkérdezni, hogy ennyi idő és kezelés elteltével létezik-e másfajta kezelés, amivel jobb eredményt lehet elérni? Az is érdekelne, hogy van e lehetőség újra a lány teljes kivizsgálását kérni egy másik – akár budapesti – kórházban? Doktor Úr mit javasol a fentiek alapján?

Köszönettel, Klári

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Azt hiszem a nyugati félteke pszichiátriájának legkomolyabb és legdrámaibb történetét irta meg Nekem. Én 25 éve dolgozom pszichiáterként, nagyon sokat utaztam a világban, pontosan azért, hogy megnézzem, máshol hogyan gyógyítják az úgynevezett komoly mentális zavarban szenvedő embertársainkat. (azért
irom így, mert nálunk már maga a szóhasználat is megbélyegző)
Abban biztos vagyok, hogy a havonta 1 alkalommal történő gyógyszerfelirás elégtelen a páciensek túlnyomó többségénél.
Maga a betegség kifejezés is vitatható; mert sokan a fogyatékosságok közé sorolják, vannak akik nem is hisznek ilyen betegség létezésében, ismét mások megváltozott tudatállapotnak látják, egyfajta másságnak, amit a mi civilizációnk nem tud tolerálni. ( pl.a keleti országokban inkább tisztelet övezi őket.)
Mindenképpen olyan helyet kell keresni, ahol a kezelés többoldalú, döntően a közösségben én nem elmeosztályon történik. Hazánkban sajátos a helyzet, mert a közösségi pszichiátriai ellátás csak szorványosan létezik, viszont néhány elmeosztály szinte közösségi szintű ellátásra törekszik (pl. a Nyírő Gyula
Kórház, Kerepestarcsa, de sokan mások is.)
A legelfogadóbbak a " betegséggel" az Alapítványok, gondolok itt a Soteria és Ébredések Alapítványra (megtalálhatók a neten) és igyekeznek komplex, sokszempontú ellátást adni.
Szerintem őket kellene megkeresniük és megbeszélni, hogy milyen módon tudnak segíteni..
Jogosan kérte, hogy biztassam, mert a bizalom talán nekik lenne a
legfontosabb.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László