Alagut

Kedves Weborvos, A tanacsat szeretnem kerni mivel nagyon aggodom nagybatyam lelki allapota miatt. 50es eveiben jar, egyedul el es alkoholproblemakkal kuzd. Mar ketszer volt elvonon ahova biztatas utan magatol ment, tehat a gyogyulasi szandek megvolt benne. Megis mindig visszaesett. Nagyon maganak valo, visszahuzodo ember es sajnos a segitseget is legtobbszor elutasitja. Kb. fel eve mar rosszul lett a sok ivastol es nagyon mely depresszioban volt. Szo szerint bezarkozott a lakasaba nem beszelt senkivel. Sikerult elvonora vinni, probalt kilabalni de egy honappal ezelott elvesztette az edesapjat hosszu szenvedese utan ami nagyon megviselte. Ujra iszik, egyre tobbet, es megint nem hajlando kommunikalni velunk. A munkahelyetol tudtuk meg hogy egy honap fizetetlen szabadsagot is kert. Nagyon aggodunk, de egyszeruen nem tudjuk hogy segithetnenk rajta hiszen raeroszakolni nem lehet hogy pszichiaterhez vagy elvonora menjen. Barmilyen tanacsert nagyon halas lennek. Koszonom a segitseget, Jelige: Alagut

Mindig fájdalmas olvasni a súlyos alkohol problémában szenvedő ember hozzátartozójának levelét. A tehetetlenség, fájdalom, kétségbeesés szinte szórúl-szóra ismétlődő sorait.
Nem fog tudni érzelmileg segíteni sajnos ez egy olyan "játszma", amit döntő részben a betegnek kell megoldani. Ha a nagybátyja kérné személyesen a segítséget, akkor talán tudnék Neki irni valamit, ami legalább kiinduláspontnak jó.
Önnek csak annyit, hogy üljön le vele beszélni és mondja meg neki, hogy amennyiben így pusztítja magát, akkor az sikeres lesz. Hazánkban kiemelkedően magas az alkoholbetegség következményeiben elhunytak száma.
Ha Ön szereti a nagybátyját és elmondta a véleményét, utána persze nem kell Őt magára hagyni, lehet vele ugyanúgy törődni, mint pl. egy tüdőrákos beteggel, aki valószínüleg a dohányzás miatt kapta a halálos kórt. Végülis mindannyian meghalunk, rövidebb- hosszabb idő múlva. Minden mulandó.
De vannak kötelességeink! Nem vállalhatjuk át szeretteink helyett a döntést és nem gyógyulhatunk helyettük. De felvilágosítani, együttérezni és segíteni, a bajban mellette lenni és nem magára hagyni ( magának okozta a bajt jelszóval ) emberi kötelességünk.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László