Angyalka

Angyalka

Tisztelt Doktor Úr!



Remélem tud nekünk segíteni!

Kislányunk 2 éves. Okos, értelmes, kiegyensúlyozott gyermek érdeklődő vidám, szeret kint lenni. Sok helyre visszük magunkkal. Már kezdett érdeklődni más gyerekek iránt, de játszani inkább egyedül játszott. 1 hónapja kistestvére született. Féltékenység jelentkezett nála de nem volt vészes. Próbáltam úgy intézni a dolgaimat a baba körül, hogy Ő is ott legyen, ha szoptattam akkor is játszottam Vele. Még terhes voltam amikor elkezdtük a bölcsődébe a beszoktatást 2 hétig jártunk. 1,5 hónapot volt távol az intézménytől, de amikor ismét vittük Őt akkor látszott rajta, hogy ismerős Neki a hely. Bátran mozgott a környezetében, gondozóit elfogadta. Apa kezdte a beszoktatás, ami akkor könnyen ment. De mióta "élesben" megy a dolog a mi Angyalkánkat mintha kicserélték volna. Reggeli indulások már jobbak (nincs nagy sírás és jelenetek).Este ha haza jön míg le nem fekszik hisztizik sír semmi nem jó. Mindjárt le akar feküdni mert "este" van. Ha mennénk játszani a játszótérre-ami már nem jó- az kisebb botrányba fullad. Ha mégis sikerül lejutni Apával, akkor sír anya után. Ha mindenki megy az jó. Apa nem mehet el mert akkor rögtön sírni hisztizni kezd, hogy apa ne menjen sehova. Hiába vagyok ott Vele van az ölemben vigasztalom nem jó.Apa apa apa...... Kérdezzük Tőle mi a baj miért nem jó a bölcsibe azt mondja nekünk, hogy sokan vannak. Azokra a helyekre ahova idáig szeretett járni (vadaspark,játszótér), nem akar menni mert "sokan" vannak.



Változni fog? Vissza kapjuk a vidám kislányunkat? Anya is jó lesz? Miért csak Apa?



Várjuk válaszát!



Jelige:Angyalka

Hát az biztos, hogy kellemesebb anya-apa egyetlen szemefényének lenni, mint másodhegedűsnek. Idő kell ahhoz, hogy egy kétéves észrevegye, nem kell a pozíciójáért harcolni, cseleskedni. Hamarabb javul a helyzet, ha nincsen nagy hatással a családra az az eszköztár, amit ő most használ. Egy testvér érkezése mindenképpen háttérbe szorítja az idősebbet, de számtalan előnnyel is jár. A baj az, hogy a szülők mindig az előnyökkel kecsegtetik a gyereket, holott a hátrányokat kell a gyermeknek elmondani, hangsúlyozva, hogy ez egy megváltoztathatatlan, adott helyzet, amihez alkalmazkodni kell neki, és a testvérrel járó előnyök majd később jönnek. Emiatt sajnáljuk a nagyobbat, de hát ez van. Na persze meg szeretjük, még ha ő úgy is érzi, veszített ebből a szeretetből.
A tapasztalatom az, minél nagyobb "feneket kerítenek" a testvér féltékenység tompítására, annál nehezebb kordában tartani. Természetesen más véleménnyel is találkozhatnak, Önökön áll, melyiket hasznosítják.

Üdvözlettel dr. Sebő Zsuzsanna (30 éves gyermekorvosi pálya és 7 unoka tapasztalatával)