AONIMA

T. Doktor Úr! 60 évesen elmúlt hölgy vagyok, komoly depresszióval a hátam mögött. A gyógyszereim mára már be vannak állítva, elfogadhatók. (az egész életem erről szólt) De mi a teendő akkor, amikor az orvos eszköztára is kimerül, a kezelésektől többet már nem lehet remélni, de a szervezet BETEG marad. A betegség meg a szervezetben marad, ami nehéz élethelyzetet eredményez.Végtelen fegyelmet, akaraterőt követel a viselőjétől. Sajnos a lelkileg megrokkant ember nagyon nehezen tölti mindennapjait. Ilyemkor már MIBEN BÍZHAT AZ EMBER? Ilyenkor mi a kiút? A hátralévő, nehezen élhető ÉLETÉBEN MIBEN REMÉNYKEDHET? Sokszor úgy ÉRZEM MAGAM, MINT EGY HAJÓTÖRÖTT, AKIÉRT NEM AKAR JÖNNI SENKI, AKIT OTT FELEJTETTEK A PARTON. Hálásan köszönöm a válaszát, AONIMA

Ugye tudja, hogy olyan kérdést tett fel, amit nem lehet megválaszolni - Ön helyett.
Azt szokták mondani, hogy ebben az életünkben, csak egy életünk van, a jelenlegi. Ezt kell tudni méltósággal elviselni.
Az élet értelme mindig ott kezdődik, ahol a mi szenvedő Énünk végetér. Ha ezt megtalálja, akár boldog is lehet.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László