autista kislányt nevelő anyuka, aki az idegösszeroppanás jeleit észlelte

dr. Lajtavári László részére Kedves Doktor Úr! Köszönöm szépen a válaszát. Én vagyok az autista kislányt nevelő anyuka, aki az idegösszeroppanás jeleit észlelte magán. (A legrosszabb időszak kb. 1-1,5 éve volt.) Mostanában végre azt érzem, hogy kezdem elfogadni a sorsunkat, és próbálom pozitívan nézni a dolgokat, egyre gyakrabban van, hogy mosolygok, és sikerült nagyon sok mindenen változtatni. Amikor írtam, akkor már sok előrelépés történt, azóta még több pozitív dolog jött az életünkbe: találtam egy autista szülőklubot, eddig egyszer voltam, de decemberben újra lesz találkozó. És találtam egy egy alapítványnál olyan fejlesztési lehetőséget a kislányomnak, ami azt hiszem, minden eddiginél jobb lesz. (Az alapítványban a szakemberek jobban meggyőztek a szaktudásukról és emberségükről, mint eddig bárki.) Időnként még nehezen uralkodom az indulataimon, de egyre kevesebbszer fordulnak elő dühkitörések, és már ha valaki "beszól" az utcán, nem rágódom rajta, hanem továbblépek rögtön, már nem cipelem hetekig magamban, rágódva. Esetleg ha tud ajánlani olyan szakirodalmat, ami hozzásegítene a továbblépéshez, megköszönném. (Saját pszichológusom nincs, de a lányom orvosa sokszor engem és a férjemet is meghallgat, mostanában újra voltunk nála beszélgetni.) Még egyszer köszönöm a segítségét!

Kedves levélíró!

Nagyon örülök, hogy a legemberibb és legtöbb örömet és megnyugvást adó megoldást választotta.
Szerintem egyenlőre ez bőven elég, ne rohanjon.
Ha olvasni akar, akkor a legjobbak azok a könyvek, amiket az autizmusban érintett ember irta.Szerintem bogarásszon a neten, biztosan talál ilyet. Pszichológus szerintem most nem kell.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László