azt mondják, valószínűleg tudatalatti depresszió

azt mondják, valószínűleg tudatalatti depresszió

15 éves vagyok. Nem rég észleltem, hogy nagyon ritkán belső remegésem van, ez leginkább kihat a kezemre, lábamra valamint hírtelen elgyengülök és erős szédülést is észleltem. Havonta 2szer-3szor fordul ilyen elő. A legfurcsább azonban az, hogy teljesen nyugodt állapotomon szokott „előjönni". Azonban 5 szívműtéten estem már át. Legutóbbi műtétem 7 éves koromban zajlott. Félévente járok vizsgálatokra, áprilisi vizsgálatomon mondták, hogy teljesen rendben van minden. Naponta szedek gyógyszert. Tensiomint valamint Aspirint.

Feltételezem, hogy a remegésemnek pszichológia alapjai is lehetnek, ugyan is, fél évvel ezelőtt, másfél évig tartó depresszióban „szenvedtem". Természetesen nem volt semmi komolya, csak zárkózottság, öngyilkosság gondolatok stb. Persze ma már sokkal jobban érzem magam. (Hiszen, kénytelen voltam elfogadni, hogy külföldre költöztünk). Nincs sok barátom, sőt, egy se. Ez leginkább azért van, mert nem találok magamhoz „illő" barátot. Bizalomhiányban nem igen szenvedek, de olykor más „szebb" testbe kívánkozom. Nagyon- sokszor előfordul, hogy „szárnyalok a levegőben" olyan boldogságérzetem van, és olyakor hírtelen sírás tőr ki belőlem, rossz gondolatok… Nagy érzékenységet váltott ki belőlem a „múlt béli" depresszió. (gondolom ez teljesen normális). Nagyon sok mindent szeretnek csinálni, olykor elhatározom, hogy kicsit ráállok a nyelvtanulásra és mikor belekezdek erős álmodozásba merülök, majd csak annyit veszek é

szre, hogy már több óra eltelt, és nem csináltam semmit. És ez nap, mint nap előfordul. Sokszor alig várom, hogy egyedül lehessek, hogy tudja álmodozni. Egyszerűen, nem tudom rá venni magam arra, amit valóban szeretnék csinálni. Ez normális ??

Egyébként, (ha ez számít), nagyon jó alvó vagyok, nem sportolok a szívbetegségem miatt, nem erőltethetem meg magam. (Testnevelésből is fel vagyok mentve.)

Nagyon nyitott vagyok, szüleimmel szinte mindent megbeszélek. Persze ezt a megrögzött álmodozás témát szégyellem szóbahozni. Ami a remegést és a nagyon hírtelen hangulatváltozást illeti, csak megemlítettem nekik, azt mondják, valószínűleg tudatalatti depresszió.

Tud valami „következtetés" mondani a fent leírtakból?

Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát. (:

Kedves 15 éves lány !

Nagyon szépen köszönöm az őszinte, nyitott sorait. Sajnos néhány szót nem tudtam elolvasni, valószínüleg a levelezőprogramunk nem egyforma.
Ne akarja bagatellizálni a történteket, az, hogy öngyilkossági gondolatai voltak, azért nem valami banális dolog, hanem nagyon komoly szenvedésnek és elkeseredésnek a jele.
Nagyon szimpatikus, hogy nem a környezetét vádolja, hanem pontosan tudja, hogy saját magának kell megtalálni a megoldást. Lehet, hogy a külföldön tartózkodás jó hatással volt a személyisége "érésére".
Én biztos vagyok abban, hogy segítségre van szüksége, olyan valaki, aki megérti mi zajlik Önben, nem akarja megmondani, mi a jó és mi a rossz, hanem abban segít, hogy önmagát jobban megértse és megtalálja a megoldást.
Ami az álmodozást illeti, ez nagyon gyakori, sokszor nem is nagyon tudunk mást tenni, a valóság elöli menekülésünkben, de vigyázzon, nehogy túlságosan nagy helyet foglaljon el ez az életében.
Nem tudom, volt-e már pszichoterápiás beszélgetésen. Szerintem ez lenne a legfontosabb. próbáljon utánaérdeklődni, hogy a környezetében hogyan érhető el ez a szolgáltatás. Általában a Nevelési Tanácsadót, vagy a Gyermekjóléti Szolgálatot szoktam ajánlani, vagy ajánlott ismerőst, esetleg magánpraxist.
A lényeg, hogy a választása bizalmon alapuljon, csak olyan emberre bizza rá magát, akiben feltétlen megbízik. ne fogadjon el olyat, ami ellen belülrl tiltakozik.
Az az érzésem, hogy ezzel a hozzáállással és nyitottsággal meg fogja találni a megoldást.
Ha valahol elakad, írjon ismét nyugodtan, segítek mindenben, amiben tudok, kedves kis 15 éves lány.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László