barett nyálkahártyám van

Tisztelt Doktor Úr/Nő 23 éves vagyok, 6 éve állapították meg nálam, hogy barett nyálkahártyám van. Legutóbbi leletem ( 1 éve ) eredménye: cardia/fundus típusú barrett oesop. , dysplasia nincs. Panaszaim rendszeresen kiújulnak, ha abba hagyom a controloc szedését. ( dohányzást abbahagytam, kávét, alkoholt nem vagy csak alkalmanként) A barrett lehetséges szövődményeivel tisztában vagyok. A kérdéseim a következők: 1: Meggyógyítható-e a barrett a betartott terápia mellett, vagyis hogy kialakul-e a helyén idővel egészséges szövet, vagy ez egy olyan élethosszig tartó ,maradandó elváltozás amelyett (teljesen) visszafordítani nem lehet, csak "szinten tartani"? Főleg ha dysplasia nyer megállapítást. 2: Hallottam, hogy a károsodott nyálkahártya műtéti úton eltávolítható. Milyen a gyógyulási arány az ilyen betegeknél? Mit jelent ilyen esetben a gyógyulás? ( Visszanyerhető-e az eredeti életminősség?)

A Barrett oesphagust rákmegelőző állapotnak tartják, mert az ilyen betegeknél gyakrabban alakul ki nyelőcsőrák /adenocarcinoma /, mint a normál populációnál. Valószínűleg genetikai, öröklött probléma áll a háttérben, azaz génmutáció. Az irodalom szerint rákos elfajulás a szövettanilag interstitialis típusba sorolt betegeknél gyakoribb, a cardia-és a fundus típusúaknál nem gyakorib. A szakma megosztott, egységes vélemény, állásfoglalás nincs. Azt gondolják, hogy a dysplasiás területeken elvileg kialakulhat rák. A kezelés tertós PPI szedés / omeprazol hatóanyaggal nagy betegcsoporton történtek vizsgálatok / és endoscopos kontrololl. Az oesophagoscopiás kontroll gyakoriságával kapcsolatosan sincs egységes álláspont. Próbáltak antireflux műtéteket végezni, de ezek eredménye is megkérdőjelezhető. Mások a nyelőcső egy darabját kivágták / nyelőcső resectio /,de ezen esetekben sem sikerült elérni a biztonságot. Állítólag nő a rizikó abban az esetben, ha nyelőcsőfekély, vagy strictura áll fent. Az utánkövetéses vizsgálatok arról számolnak be, hogy figyelembe kellene venni egyén /?/ faktorokat és az öröklött kromoszómahibát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak orvosok, akik megpróbálják a nyelőcső metaplázia endoscopos roncsolását azt remélve, hogy a roncsolás után az eredeti laphám nő vissza. Ennek van esélye, de az esély statisztikai átlagát nem tudom megmondani.Ugyanis a genetikai eltérés nem változik, azaz visszafejlődhet másutt a metaplasia. Ezért az Ön kérdésére nem mondhatok semmi konkrétumot.Úgy tűnik nekem, hogy a PPI-t folyamatosan kell szednie. Oesophagoscopiás ellenőrző vizsgálatokra kell mennie. Ha gasztroenterológusa a dysplasia roncsolását javasolja, az elvégezhető, bízva abban, hogy a normál hám kifejlődik a roncsolt területen. Ha fundus, vagy cardia típusú a dysplasiája, akkor nem kell fokozott rákrizikóval számolnia.
Az Ön életminőségét ez a helyzet nem rontja. Illetve pszichésen rontja, hiszen a rákrizikóval ilyan fiatalon számolnia kell, Nagyon sajnálom, de az én véges ismereteim szerint nem tudok mt mondani. Levelét továbbítottam Alföldy professzor úrnak és kértem, hogy ő is válaszoljon Önnek.
Dr. Gerencsér Emőke