Betty 951

Tisztelt doktor Úr!Kérem segitsen nekem,szeretném tudni, hogy mi lehet a bajom,és tudok-e magamon segiteni.Nagyon sok tragédia ért az utolsó 1o-15 évben , szüleim elvesztése,gyermekeim balesete, munkám elvesztése, stb... Nehezen tudtam feldolgozni,s azt hiszem, hogy nagyon kikészültek az idegeim.Pánikbetegség,szivritmus problémák, magas vérnyomás,jelenleg zsibbadás a fejemben ,két karomban. REndbejöhetek még valaha, vagy mostmár igy kell élnem?Mit tehetek még magamért és a családomért, vagy el kell fogadnom azt ami van?Várom őszinte válaszát köszönettel! Betty 951 jeligére

Kedves levélíró!
Minden ember problémáit az élet okozza és többé kevésbé hasonló gondokkal, mint az Öné. A szülők elvesztése, a gyerekekkel kapcsolatos problémák, a munkahely elvesztése mind, mind olyan történés, ami az egyéni életben, mint tragédia jelenik meg. Nem tudom mit ért Ön feldolgozáson, de szerintem ezek a gondok a legjobb esetben is csak " heggel" gyógyulnak, azaz örökre bennünk marad a nyoma. Pontosan a feldolgozatlanság az, ami akkora belső feszültséget okoz, hogy megjelennek a különböző testi tünetek, ami persze csak tetézi a bajt.
Ezek olyan történések, amik szinte mindenkit érintenek, persze más és más súllyal. Nem tudom mit tett azért, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya és nem tudom a jövőt. Nem kötelező belebetegedni az életbe, mindenki számára lehetséges a
boldogság újbóli megtalálása, mégha nehéz is. Levelét olvasva talán az lenne az üzenetem Önnek, hogy ne adja fel, ne törődjön bele és higyje el, hogy lehetséges a folytatás.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László