Böbe

Böbe

Tisztelt Lajtavári Doktor úr,

köszönöm a Böbe jeligére adott, teljesen érthető válaszát. Erre sajnos az jut az eszembe, h. régen a háziorvosom azt kérdezte, h. én járok-e az ideggondozóba (valakitől hallhatta, h. nagyon régen jártam), mert ha igen, és nem viszek leletet az OOSZI-hoz erről, őt is és engen is jól seggbe fognak rúgni...

Tehát, akkor nálunk, úgy tűnik, jogsértést követnének el, h. akaratom ellenére ilyen irányú leletet küldenének a Bizottság elé. De mi az, h. jól seggbe rúgnának érte? Úgy bánnak a mentális problémmákkal küzdőkkel, mint valami bűnözőkkel, akik háta mögött többet meg lehet tenni, mint más területek betegei háta mögött?! Ha ez így van, szenvedhetek tovább egyedül? (Állami helyre akkor nem megyek, /de lehet, h. ők nem is tudnának megbírkózni a segítéssel/, jó szakember magánrendelését meg nem tudom megfizetni. Azt javasolta a doktor úr, h. tisztázzam előre a gondozóval, ezt az információ-kiadás-ki nem adás-dolgot. Igen, ezt feltétlenül meg kellene tenni; de jártam én már úgy, h. egy intézmény megígért vmit, azután meg fölrúgta a saját szerződését. (Ez nem i.gondozó volt, csak már sok rosszat tapasztaltam, és úgy vélem, az ember nem mehet ilyen dolgokban biztosra, mert mondjuk vki

közbeszól, közbejön, mégsem tartja be a megállapodást, stb.)Az lenne még a kérdésem, h. ha nem ideggondozós, és nem magánrendelés a megoldás, akkor valami alapítványi megoldás létezik-e? (Rászorultsági alapon kapni hatékony kezelést, amit alapítvány/v. más fizet?) (Gyerekkoromban ért egy súlyos szövődményekkel, következményekkel járó

baleset. Ma is a levét iszom, sajnos, de már idegileg is tönkre tett. Feladataim nem tudom jól ellátni a tünetek miatt, és segítségre lenne szükségem. Nem tudom, hol keressem, mert amikkel próbálkoztam, nem sikerült; sokszor úgy érzem, h. nem teszek már semmit, mert nem megy a dolog, de talán nem ez a megoldás, mert egyedül meg nem vagyok elég erős, és mégsem tudom majd leküzdeni a tegséget /"meggyógyítani" magam. El vagyok keseredve, szorongásos tüneteim állandóak, kétségbeesés-érzés,

rossz álmok, sötéten látom a világot*. Időnként meg alvásból fölriadok a szorongásos rohamra, amit egyedül alig tudok elviselni! (*Az én eddigi életem az is volt!)

Válaszát várva, köszönettel Böbe

Kedves levélíró!
Valóban sötéten látja világot, lehet, hogy ennek mélyében bizalmatlanság, csalódások, kudarcok húzódnak. Ezen nyilván kellene segíteni és valakinek hinnie kell, különben az a "bűvös kör" csak rosszabb lesz.
Azért ma már nem olyan egyszerü a beteg hátrányára jogsértést elkövetni, nagyon sok helyen emelhet panaszt.
Szerintem, ha a pszichiátriai gondozó igéretet tesz, akkor be is tartja.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László