Cseresznyevirág

Cseresznyevirág

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 3 gyermekes anya vagyok, 19 éve

diagnosztizált pánikbetegséggel. Vannak évek,mikor teljesen tünetmentes vagyok, nem csak akkor, mikor az antidepresszánst szedem. Az utóbbi időben az életem minden területén negatív változások álltak be: megromlott a házasságom,de még benne élek, legnagyobb gyermekem kamaszkori problémái a törvényesség határát is súrolják, a gazdasági válság teljesen ellehetetlenítette családunk gazdasági helyzetét, ma már nem azon gondolkodom, hogy lesz-e pénzünk egy belföldi ,kisebb nyaralásra(mert régebben is csak erre futotta, bár 2 diplomás ember vagyok és állítólag a középosztályhoz tartozom), hanem arra, hogy a hónap végén miből adjak enni a gyermekeimnek. Néhány hete derült ki, hogy pár hónapon belül elveszítem a munkahelyemet, önhibámon kívül, mivel hamarosan meg fog szűnni. Mindig jó szakembernek tartottak. Imádtam a munkámat, a jó közösséget,bár ettőlfüggetlenül is sokat szenvedtem a pánikbetegségtől, de főleg akkor, amikor éppen nem dolgoztam(pl.:gyed alatt, vagy a szabadságaim alatt). Most is

épp a szabadságomat töltöm,de ezek után már nincs visszaút sem a munkahelyemre,mert az megszűnik. Valószínűleg ezért is vagyok egyr rosszabbul. A másik dolog, ami súlyosbíthatja a tüneteimet az az, hogy eddig magán űton jártam pszichiáterhez, de az utóbbi időben képtelen vagyok megfizetni a terápiás kezeléseket. Áprilisban lejárt szakvéleményem is, amit a pszichiáterem adott a körzeti orvosomnak, így 2 hónapja nem tudom szedni az antidepresszánsomat sem,mert elfogyott. Mivel Xanaxom még van, így szinte minden éjszaka kénytelen vagyok belőle bevenni,mert úgy éerzem, e nélkül nem tudom leküzdeni a rendszeresen rámtörő pánikrohamokat. Éjszakánként 5-8-szor is fennt vagyok. Olyankor nem tudok a lakásban sem bennt maradni. Még szerencse, hogy kertes házban élünk és ki tudok oda menni, de ha elválunk, kénytelen leszek beköltözni a gyermekeimmel egy lakótelepi kislakásba, melyben talán még erkély sincs. Ha erre gondolok,már rögtön elönt a pánik és erőt vesz rajtam a klztrofóbia.Súlyosbítja a helyzetemet az is, hogy legkissebb gyermekem még olyan kicsi, hogy nem hagyhatom őt magára,(főleg, ha csak ketten vagyunk otthon) ha éppen pánikrohamom van és nem tudok leszaladni az utcára, ahol megnyugodhatnék.Hiszen zömében éjjel, vagy hajnalban jönnek a rohamok. A férjem ebben sem partner. Nem is mondom el neki a rosszulléteimet,mert ő azt mondta, hogy már bele van ebbe fáradva. Ő a 2. férjem. Már így ismert meg, tudta, hogy beteg vagyok, de nem számított neki. Az együtt töltött 9 év alatt kb. 5 pánikrohamomat látta, ebből 2 volt erőteljes, többit csak úgy vette észre, hogy kapkodta a levegőt és kiszaladtam az udvarra, s mire visszamentem, már nem is látszott rajtam semmi. Úgy gondolom, hogy soha nem terheltem őt ezzel és 6 éve szót sem ejtek neki a problémámról, hanem megoldom a háta mögött. Úgy érzem, nagyon egyedül vagyok a gondjaimmal. Egyedül a barátaimra számíthatok( 20 éve vagyunk 5-en barátok). Ők nekem az igazi terápiás csoport, de mindannyian elfolaltak, és családosak, így őket sem terhelhetem örökké. Ez után a hosszú bevezető után szeretném megkérdezni, hogy van-e olyan elsajátítható technika, ami nem kerül pénzbeés otthon tudnám gyakorolni, amely segít leküzdeni a pánikrohamokat, vagy segít őket elkerülni, hiszen egy-egy rossz gondolattal saját magamnak is tudom őket generálni akár pillanatok alatt. Nagyon várom a válaszát,mert annyira rosszul vagyok, hogy folyamatosan az öngyilkosság gondolata forog a fejemben. Tudom, hogy a gyermekeimnek szükségük van rám és valószínűleg nem is tenném meg,de sohasem lehet tudni, hogy mikor leszek olyanrosszul... A válaszát a Cseresznyevirág jeligére várom. Köszönettel!

Kedves Cseresznyevirág !

Gyönyörű nevet választott, de nem is csodálom, mert annyira érthetően, finom érzékenységgel irja le problémáit, helyzetét, hogy még kérdezni sem tudnék Öntől többet.

Tudja az nyomasztó, hogy valamiképpen félre volt vezetve. Sokkal jobb és elviselhetőbb helyzetben lenne, ha mindezzel évekkel ezelött - amikor már tünetei voltak - kezdett volna el, ilyen komolyan foglalkozni. Egyértelmü számomra, hogy Ön nagyon értékes, értelmes, érzékeny, kreatív, jóindulatú ember, csak ugyanúgy, mint szinte mindenki, Ön sem lett megtanítva, kioktatva arra, hogyan veheti kézbe az élete irányítását és tanulhat meg olyan
módszereket (és akkor még pénze is lett volna rá), amik valóban képesek pozitív mentális hatásra, megváltoztatják a gondolkodását és örömtelibbé, boldogabbá teszik az életét. Ne haragudjon, hogy indulatos lettem (nem Önre), de annyi ember áldozatául esik, egy hamis értékrendre épülő kulturának. De még minden menthető, csak mélyen vésse a tudatába, hogy a boldogságunkat semmiféle előnyökért sem szabad feláldozni. Nincs egyedül, sajnos sok millió

ember van hasonló helyzetben. Nagyon jó, hogy vannak barátjai, ez nagyon fontos. Azt nem tudom, hogy a házassága mennyire menthető -bár menthető lenne- de ehhez a férje teljes együttműködése kellene, ami mintha hiányos lenne.Csodák nincsenek, olyan, ráadásul ingyen módszert, ami rövid időn belül megoldaná ezt a nehéz helyzetet, nem tudok mondani. Az egész kultúránk a  pénzröl szól és akkor pont ennek az áldozataikapnának valami ingyenes gyógyírt? Felejtse el. Lehet hatékony segítséget kapni, viszonylag valóban olcsón. Először is tanuljon, annyi- de annyi jó könyv kapható a mentális problémákról (a napokban jártam a Mamut II.Libri könyvesboltjában és tényleg elképedtem a kinálattól). A másik a közösség. Rengeteg önsegítő csoport működik szerencsére ma már és ezeket könnyű akár az Interneten is megtalálni. Keresse meg őket! És holnaptól már ne a külső körülményekben, emberekben keresse a hibát, hanem csak saját Magával foglalkozzon. Mert valahol Ön is eltévedt ebben a hajszában, állandó stresszben. Nem vette észre a veszélyt ! Hagyja veszni, amit veszendő, ne ragaszkodjon, ne panaszkodjon. Foggal-

körömmel harcoljon önmagáért és persze gyerekeiért. Gondoljon vissza arra, hogy régebben, amikor bajban volt, mit tett? Biztosan

sokat tud, csak most elbizonytanodott. Ha valami nem világos, vagy elakad, írjon újra, vagy hívjon fel (+36-30-260-2641) A gyógyszereket -amik eddig hatékonyak voltak- tilos hirtelen abbahagyni. Verje addig a pszichiáter ajtaját, amíg meg nem kapja az újabb 6 hónapos engedélyt, vagy a pszichiáter (akinek törvény által előírt kötelessége fel nem írja !). Módszerként indulásnak a jógát, vagy valamilyen relaxációs módszert javaslok, utána pedig a meditációt. De ezeket minden áldott nap gyakorolni kell, különben hatástalanok! És a mozgás, a természetben levés elengedhetetlen. Ha vallásos, járjon mindennap misére. Van ingyenes meditációs szellemi egyetem ( tel: 1-215-3727, 06-70-547-7299), valami segítséget ott is tudnak adni. Ha valami nem világos, vagy elakad, írjon újra, vagy hívjon fel ( +36-30-260-2641)

Együttérzéssel:: dr.Lajtavári László