dackorszak ? | Weborvos

dackorszak ?

Tisztelt szakértők!/dackorszak? jeligére)

22 hónapos kisfiamat 21 hós korában szoktattam le a ciciről, mert már kezdett számomra kényelmetlenné válni a dolog, és Ő is elhanyagolta az evést. A módszer az volt hogy citrommal kentem be a mellemet, és ez nem tetszett neki. Pár nap alatt elfogadta a helyzetet, úgy látszódott, megszokta, h nincs cici. Teljesen nem vontam meg tőle, mind a mai napig megfogja, simogatja, vagy ráborul, ha arra van szüksége. Teljes családban élünk, az édesapja habár sokat dolgozik, de foglalkozik vele. A nagyszülők sajnos nagyon messze élnek, így soha nem szokta meg a közelségüket, és mindig velünk van, soha nem megyünk nélküle sehova. Kb 3 hete kezdődtek a problémák. Először csak sokszor mondott nekem ellent és persze nemet. (mondjuk soha nem volt az a nyugodt, megülős, szófogadó típus.)Aztán egyre többször vettem észre hogy amikor nem engedek neki valamit hisztit rendez. Ezt még el is fogadnám hiszen lehet elkezdődött nála a dackorszak. De az igazi probléma kb 2 hete kezdődött. Szegénykém beteg lett. Először hányt, majd ment a hasa. Eléggé legyengült, nem sokat evett. Majd mire ez elmúlt volna, torok és szájfertőzése lett, amivel még mind a mai napig küszködünk. Biztosan nagyon fájhat a szája hiszen még mindig kevés enni-és innivalót fogad el. Napok óta csak a karomban létezik, nem hajlandó a saját lábán járni (lehet tényleg nagyon legyengült), de ezalatt a pár nap alatt sokszor a szeretgetésemet is elutasítja. Mindenre azt mondja: NEM.

Nagyon sokszor se megpuszilni, se megölelni, de még azt sem hagyja hogy hozzáérjek. NEm tudom mitől lehet ez a nagyfokú elutasítás, ugyanakkor, ha már kimegyek a szobából, ordítva sír utánam. Ebben az utóbbi pár napban amit most felvázoltam Önnek, megjelentek a dühkitörések. AMikor jobban van, elkezdünk játszani, vagy akármit, és egyszer csak, szinte semmi ok nélkül elkezd sírni, de inkább ordítani, és akármit kérdezek vagy teszek, semmi nem jó, csak sír meg sír vigasztalhatatlanul.Másfélórát is képes így sírni, ordítani. Egyszerűen nem értem a viselkedését, és nagyon bánt hogy most nem fogadja a szeretetemet, Az apját ha meglátja, sokszor olyan ordításban tör ki, hogy nem tudjuk mire vélni. Megjegyzem soha nem bántottuk. Nem tudom ezt a helyzetet kezelni, és főleg nem tudom megérteni, kérem segítsen ebben. NAGYON várom válaszát!!!! Tisztelettel

A kisfiú abban a korban van, amit Ön is leírt, dackorszak. Ilyenkor próbálgatják a határokat feszegetni, az erejüket. Ezt türelemmel és következetes, szeretetteljes magatartással lehet tompítani és méltóssággal átvészelni. De!!! A leírt problémák ezen kissé túlmutatnak, ezért ha rövid időn belül nem javul a helyzet, főleg ha a gyerek már megtanult dolgokat elhagy (szavak, szobatisztaság, játék variáció, kapcsolat teremtés), kérje szakember segítségét és a legényke vizsgálatát nevelési tanácsadóban.

Üdvözlettel dr.Sebő Zsuzsanna

U.I: nekem nagyon nem szimpatikus a citromos megoldás az elválasztásra, de gondolom kisfiának sem tetszett.