Dafni

Dafni

Azt hiszem képtelen vagyok lazítani, de tulajdonképpen még élvezem is, hogy egyfolytában pörög a gondolati nyelvem, amint a belső hangom máskokhoz beszél még akkor is, ha nagyon elfáradok, mert alig tudok kikapcsolni. Nagyon súlyos alvászavarom van, mert éjszaka sem hagy aludni a belső hangom, folyton beszélek valakihez. Van néhány ember, akiket szívesen továbbgondolok s többnyire velük osztom meg a legfrisseb elképzeléseimet is magamban. Persze ezek a diszkuzusok szigorúan csak a fejemben történek meg.Apró jelekből építem fel a beszélgetőtársaim. Nagyon sokat leskelődöm utánuk. Tudom hogyan mozognak, hogyan járnak, milyen a hanguk csengése, milyen dolgokat szoktak csinálni és dramaturgiailag jó előre letisztázok mindent, akár százszor-ezerszer is. Elkészítem egy leendő találkozás piszkozatát, mert szívesen megismerném őket, hogy felmérhessem mennyit tévedtem és mi az, amit jól eltaláltam.

Érdekes volna. A képzeltbarátaim a szenvedélyemmé váltak. Nincsenek más barártaim, de nem is érzem ennek a hiányát. Imádom a magányt. A konform valóságom az ön számára valószínűleg épp olyan volna, mint bárki másé az én koromban. 25 éves vagyok, egyetemre járok, kedves, jóindulatú fiatalnak tartanak. Nincs semmi szokatlan bennem egyet leszámítva nekem nagyon könnyű kétségbe vonni, hogy létezik-e a valóságom és bármikor a helyébe tudok képzelni egy egészen másikat, akiben más vagyok és más érzek és más bánt és másttól szenvedek. Nem okoz gondot kihőzni a

szőnyeget a létezésem lába alól. Nem fáj, nem zavar meg. Ez egy játék. Talán több is annál, mert sokszor próbaként másnak adom ki magam idegenek előtt, mint ami vagyok, így tesztelem az új valóságom teljeségét. A családomban elég gyakoriak a pszichés zavarok, de szerintem ez nem is baj. Érdekesebb perspektívát nyújt a világra, ha az ember reendhagyóbban észleli a világot. Szeretek művészettel foglalkozni és nekem ebben ez kimondottan sokat segít. Ellenben egy dolog mégis zavar, ez pedig az, hogy nagyon híperaktív vagyok, soem tudok egy helyben megülni és éjszaka sem bírok elaludni, nappal pedig szorongók és furcsa oka nincs hangulatváltozásaim vannak akár napjában többször is ez pedig nagyon megnehezíti azt, hogy úgy álljak helyt az egyetemen, ahogy a képességeim és a szorgalmam alapján kielégítőnekrás érezném. Kicsit, úgy érzem magam

ettől, mint egy hosszú táv futó, aki lábsúlyzókkal vágott neki a maratonak. Nem szeretem. Mit jut eszébe mind erről első olvasára?Dafni

Kedves Dafni!
Az jut eszembe, hogy mindennek vannak következményei. Az ok-okozat törvénye kíméletlenül működik. Lehet, hogy Önnek van igaza én sem gondolom, hogy egyformának kellene lennünk, de az életünkért vállalni kell a felelősséget. Az a mentális működés, amit Ön leír, nekem szimpatikus, mert ötletgazdag, színes. De nem csodálkozom az alvászavaron, a hangulathullámzáson, a kevés
baráton, a tanulási teljesítmény romlásán. Teljesen jó a hasonlata. Súlyzókkal az elméjében vágott neki az élet maratonjának. Remélem sikerül. Ha úgy érzi inkább csökkentené a súlyokat,
akkor jó lenne egy nagyon szimpatikus, megértő pszichológushoz fordulnia.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László