de nem tudom hova tovább

Tisztelt doktor úr! Senkinem nem merem elmondani néha mi jár a fejemben. Egyedül érzem magam ha ők nem lennének mellettem.Kérem segítsen mert már nem tudom mit akarok tenni.Mind a két hüvelyk ujjam levágtam mert ők arra kényszerítettek most hova tovább?41 éves vagyok egyedül élek de nem vagyok egyedül boldog vagyok és élvezenm az életem minden zugát.És nem fogok elegett tenni annak hogy beteg vagyok így érzem jól magam és tovább és tovább nem vérzek már ! legyőzhetetlen vagyok mert ők mellettem vannak és reszkessenek akik gondolnak is valamit!de nem tudom hova tovább segítsen

Leveled pszichiáternek küldtem el. 
Sokan érezzük magunkat egyedül. Vagy azért, mert valóban egyedül vagyunk, vagy azért, mert annyira sajnáljuk magunkat, hogy a megoldás rászánása nélkül egyszerűbb "nyavalyognunk". Nem írtad meg, hogy kik azok az ŐK. De ha vannak ŐK, akkor nem is vagy egyedül, csak azt hiszed. Ha levágtad két ujjad, akkor megcsonkítottad magad és a csonkítás semmi eredményt nem hozott. Ha Ők csonkításra kényszerítettek, akkor ŐK is és TE
is betegek vagytok. Pszichés, lelki betegek. Haélvezed az életet, akkor miért vagdosod le az ujjaidat? Ezt nem nevezném élvezetnek. Az életünk ennél jobb! HA AZT MONDOD, HOGY AZ UJJAD LEMÉSZÁRLÁSA ALKALMÁVAL, MIKÖZBEN ÉLVEZED AZ ÉLETET- NEM VÉRZEL, AKKOR ÉN AZT NEM HISZEM EL. AZT SEM, HOGY ETTŐL ÉS EBBEN A HELYZETBEN BOLDOG VAGY, TEHÁT PSZICHIÁTERHEZ, DE GYORSAN!
Dr. Gerencsér Emőke