dilis csaj

dilis csaj

Tisztelt Doktor Úr/Nő!



Fogalmam sincs miért írok levelet és miért mondom el a problémámat. Pár hónapja úgy érzem, mintha az egész világ ellenem lenne. Nincs munkám, nincsenek terveim, ha vannak is, rögtön eszembe jut, hogy ahhoz pénz kellene, de az nincs. 22 évesen meguntam az életet. Vagy az élet unt meg engem, de ha ez így lenne, akkor most éppen az öngyilkosságomra készülődnék és nem levelet írnék. Úgy érzem teljesen szánalmas az életem. A múltkor barátokkal együtt elmentünk szórakozni. Jól érzetem magam velük úgy ahogy, de aztán rájöttem, hogy mindenkinek milyen jó az élete, csak nekem nem. Egész végig arról dumáltak, hogy milyen szuper a munka, vagy hol voltak nyaralni. Nem tudom mit kellene tennem. Legszívesebben megölném magam, de túl gyáva vagyok hozzá. Azt hittem, hogy túl vagyok már ezen az időszakomon. Egyszer már volt ilyen, amikor édesanyám meghalt. Akkor meg is próbáltam, de valaki mindig megállított.

Most újra azon jár az agyam, hogy meg kellene halnom. már reggel így ébredek fel. Lehet, hogy az baj, hogy amikor édesanyám meghalt, azt mondtam magamnak, hogy nem érdemlem meg a boldogságot, hiszen miattam halt meg. Ez persze nem így van, mert nem öltem meg. De az is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha még is én tehetek a dologról, mert megszülettem. Lehet, hogy most is élne, ha én nem lennék.

Annyira szar nézni, hogy mindenki élete halad előre az enyém meg sehova, talán a halál felé. Még a páromnak is jobb az élete.

Szánalmas amit csinálok. itt rinyálok, miközben be is vehetnék valami gyógyszert amitől elalszom örökre. Minden szar körülöttem, bárcsak ne is születtem volna meg.

Nem bírom már sokáig!!! Mit csináljak????

Várom válaszát dilis csaj jeligére.

UI: Sajnálom, hogy hosszú levelemmel raboltam az idejét.

Kedves levélíró!
Ezen a krízisen elöbb- utóbb mindenki átmegy, a nagy különbség ott van, hogy volt-e valakinek komoly vesztése korábban.
Ön saját maga is felismerte a kapcsolatot, édesanyja halála és az akkor hasonló probléma jelentkezésének emlitésével. Valószínüleg tartom, hogy érzelmileg komoly hegek maradtak Önben, hiszen a problémák amiket említ (nyaralás stb.) mind másodlagosak ahhoz képest, hogy mi történt a szülökkel.
A világ akkor kerek, amikor megérezzük azt az állapotot, amit kisgyermekkorunkban éreztünk. A család hamisithatatlan érzését.
Amit az öngyilkossággal kapcsolatban ír, részben köszönöm. Őszinte és rászánta magát, hogy megbizzon egy ismeretlen emberben, részben meg "letolom" a felelőtlensége miatt.
Senkinek nem igérték meg a születésekor, hogy az élet mindíg szép és sikeres lesz. Szerintem pont a problémák megoldása, a gyözelem érzése adja meg az embernek az igazi önértékelést.
Ne foglalkozzon azzal, amivel társaságban szoktak "hencegni" az emberek, ők is azért teszik, mert valahol bizonytalanok önmagukban ök is.
Meg kell tanulni győzni.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László