DORKA 43

Tisztelt Lajtavári Úr!Többször írtam és kaptam is Öntöl sok jó tanácsot, köszönöm utólag is.Most azt szeretném megkérdezni, hogy:én is pánikbetegséggel küszködök/küszködtem! Szívszorítás, halálfélelem,és még sok egyéb.Mindig rettegtem attól ,hogy meghal az édesanyám, tőlünk nem messze lakott!:( cukros volt,14 éve koronaérszűkülettel műtötték,dohányzott..szóval minden rossz. Mindent megpróbáltam..nem használt,stresszes életet élt. Egy hónapja két nap alatt 66 évesen meghalt.Én akkor, mikor megtudtam..akkor egy sokkot kaptam,síró sokkot..ki kellett hívni az orvost,aki egy nyugtató injekciót adott.Sírni nem nagyon tudtam utána,csak nagy ritkán,a temetéskor,ami két hete volt és azóta csak olyan üresség van bennem és csak néha ,hirtelen kezdek el sírni.A kérdésem,létezik-e,hogy emiatt ,mintha elmúlt volna a pánikbetegségem.Nem jött elő olyan tünet...van e ilyen?,Köszönettel előre is a válaszát. Üdvözltettel DORKA 43

Kedves Dorka43
Kár, hogy nem lehet a nagy nyilvánosság elött is megmutatni levelét, mert emberi- szakmai szempontból telitalálat és sokan tudnának okulni belőle.
A pánikbetegség tömeges jelentkezése a körülöttünk zajó világ egyre kiszámíthatlanabb, bizonytalanabb müködéséből fakad, hiszen szegény elménk megérzi mindezt és pánikkal reagál.
Erre egyetlen gyógyír van, az őszinte, lélekből jövő emberi érzések, mégha olyan fájdalmasok is, mint drága édesanyja élete lángjának oly korai kihunyása.
Ön nem rohant át az érzésein, emberi módon reagált, nem menekült a szenvedés elől - látja megszünt az irracionális, kiszámíthatatlan forrásból eredő pánik. Ha emberi életet élnénk, ha nem feledkeznénk el lelkünkről (a lélek eredeti értelmében, most nem az önző örömkeresésről irok)sokkal kevesebb pszichiáterre lennne szükség és a patikák is kiürülnének.
Soha ne feledje el édesanyját!
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László