Édesapám után szeretnék menni

Judit vagyok székesfehérvárol. az előbb be sem mutatkoztam csak írta írtam. nNem akarok már élni kérem segítsen! 42 éves vagyok meg keseredet. Fáj a fejem remegek szorit a szivem hiába vettem be gyogyszereimet. nincs kedvem semihez sem már. sajnos mint irtam az előbb több begyogyszerezésen tul vagyok soha nem sikerült. van életársam vele minden rendben csak én magamal nem tudok mitt kezdeni. Édesapám után szeretnék menni a sirba. Neki már jó.

Nagyon bánt, hogy Önnek is a "poklok poklát" kell megjárnia. Ami az érzéseit illeti, nagyon őszinte és biztosan segít néha jól kisírni magunkat.
De a szive még zárt és egészen biztos, hogy valami nagyon nyomasztja, valamit nem tud feldolgozni. Lehet, hogy saját maga sem tudja, mi az ok.
Segítség kellene, olyan ember, aki tud Önre figyelni, mélyen megérti és aki elött teljesen meg tud nyílni. A kulturánkban az az egyik legnagyobb gond, hogy nem tanultuk meg, mit jelent az, hogy megnyíljunk, hogy rádöbbenjünk arra, hol tévedtünk el az életút felén.
Nem gondolom, hogy ez valami betegség lenne, de nem jó túl sokáig ebben az állapotban maradni. Nyilván a legegyszerübb az lenne, ha azt mondanám forduljon pszichiáterhez, és nincs is ezzel semmi gond, de elég különbözőek vagyunk és nem biztos, hogy rögtön azt találja meg, akit keres. És ami a legfontosabb, Ön nélkül ez nem megy. Nagyon aktívan együtt kellene müködnie azzal, aki segíteni próbál. És ez csak akkor lehetséges, ha rádöbben, hogy mégis fontos az élet az Ön számára.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László