egy ideje elvesztettem a talajt

Kedves és tisztelt Lajtavári Doktor ÚR! Adjon nagyon kérem tanácsot: 53 éves tanárnő vagyok. Eddig szerintem átlagos, se jó, se rossz élettel mögöttem. S most egy ideje elvesztettem a talajt a lábam alól, nem találok semmi, de semmi életcélt! Ez pokoli érzés, mert fogy a lelki és a fizikai erőm is. Antidepr. gyógyszer nem segített. A "Münchhausen"-módszer sem, miszerint saját magam a hajamnál fogva meneküljek. A terápia sem. Munkaképtelen vagyok 2 hónapja, különböző szomatikus panaszokkal. Kérem, mit tanácsol. Segíteni 1-2 jó szó, igazi bővebb tanács. Köszönöm.

Kedves levélíró!
Ami Önnel történik, az nagyon sok emberrel megtörténik. Oka persze biztosan van. Valószínüleg jól érzi, hogy jó szó segítene, de említette a terápiát. Gondolom az verbalis terápia volt. Ha nem segített az nem a terápia hibája, hanem valami nem mükődött. Sok feltétel kell ahhoz, hogy segíteni lehessen. Ehhez ismerni kell az embert és az embernek önmagát.
Nekem az életkor, a foglalkozás önmagában nem jelent sokat.
Szerintem vagy menjen vissza a terapeutájához, vagy keressen újat, de addig is próbálja átgondolni a helyzetét,érzelmeit, kapcsolatait. Próbálja ezt könnyedén, őszintén csinálni, biztos magától is ráérez a probléma lényegére.
Csak utána lehet érdemben segíteni.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László