egy szomorú nö

üdvözlöm én egy 34évesvagyok egy hete eltávolították a méhemet azota sem tudok róla beszélni senkinek sem. probálom elfogadni a tényeket de nemnagyon megy.ezért szeretném kérni az ön segítségét.milyen tanácsot tudna nekem ezzelkapcsolatba adniha tud kérem segítsen.és lenne még egy kérdésem.nekem ezekután is kell nögyogyászatra járnom?vagy már soha nemkell mennem?köszönettel:egy szomorú nö

Kedves levélíró!
Teljesen érthető, hogy szomorú. Ebben a helyzetben a szomorúság teljesen jogos. Gondolja végig, mit vesztett és min ment keresztül. De ez már a múlté. Lassan foglalkozni kell a jövővel is. Hogyan tovább. Az Ön élete is folytatódik, minél aktívabb ebben, minél inkább el tudja engedni a veszteséget,annál könnyebben fog menni. A nagy veszteségek elengedéséhez sok idő kell, ráadásúl, egy az idővel egyre  mostohábban bánó világban élünk. Ne rohanjon most tovább, áljon meg, gondolja végig mi történt Önnel, és mi lehet a kiút!
Nőgyógyászra persze mindíg lehet szüksége, hiszen a nőiességét nem vesztette el. Nem a méh léte, vagy nemléte határozza meg ezt a kérdést. Ön Nő! ( mégha most szomorú is. Gondoljon a rengeteg szomorú Nőre a  világban, lehet, hogy ez is segít, mert az együttérzés mindíg segít!)
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László