egy volt anya

egy volt anya

,,egy volt anya,,



Tisztelt Doktor úr !

Sajnos hosszu az én történetem és nagyon ,,aljas,,Elismerem hibáztam mikor elhagytam a férjem mert azonnal lett kapcsolatom akibe a mai napig kapaszkodom és menedéket találok nála.(közös gyerek sajnos kizárt).Sajnos a legnagyobb baj hogy mindenkihez fordulhatok,mindenki meghallgat és megértőn bológat,de ennyi,voltam én már minden ebben az egy évben,az a leghihetettlenebb hogy a gyermekeim ragaszkodása megszünt és azt nyilatkozzák mindenkinek nem szeretnek.,,persze az apuka tisztességes normális ember,,én dolgozom és egyetlen bűnöm hogy gerinc problémám miatt nem bírok annyit mind 5-6éve(porckorong sérv és schenermann).nincs gyermek elhelyezés.most fél év után kéthetente elhozhatom őket(ideglenes kapcsolattartás ),és ha nálam vannak bujnak a gyerekek ,de mikor elmentem egy iskolai rendezvényre(a sok megaláztatás után nem volt könnyü)a gyerekek idegenként tekintettek rám.a férjem meg örült,,röviden ennyi most pszichologiai vizsgálatra várunk amit én kezdeményeztem (bár nem tudo

m van e értelme).Röviden ennyi és most várunk meddig nem tudom.de sok vállást láttam nem vagyok tökéletes anya de szeretem a gyermekeimet,és soha nem tudnék nélkülük élni 8éves kislányom és 11éves kisfiam van.gyakran megfordul a fejemben az idéntől kimegy majd az anyáknapi ünnepségre?mindenből kizártak semmiről nem tudok ,zárt ajtók vannak mindenhol,,,ennyi röviden az én kis történetem de már rettegek a mondattol hogy ,,a gyermekek felügyeleti jogát az édesapa kapja meg,,én meg kéthetente láthatom őket ha az apuka is ugy akarja,ha nem panaszkodhatok ennyi.tisztelettel :Egy volt anya

Kedves levélíró!

Bármennyire szomorú, de hazánkban ez nagyon gyakori és a reakció a környezetben is majdnem mindig hasonló.
Önnek joga van, azzal az emberrel élni, akit valóban szeret.
Nem irta, hány évesek a gyerekek, pedig ez nagyon fontos szempont.
Minél fiatalabbak, annál nehezebb a helyzet.
A környezet hazánkban nem toleráns, ilyen helyzetekben, de ma már vannak olyan csoportok, ahol hasonló problémáktól szenvedő emberek találkoznak. Lehet, hogy az inetrneten talál is ilyet a környéken.
A gyerekek reakciója érthető, mindig a biztonság a legfontosabb számukra, ahhoz ragaszkodnak, kinél maradtak és attól szakadnak el, aki elment.
Ez nem jó, így, de ilyen a közvélemény.
Ahhoz, hogy anyaként jobban érezze magát, ne hívja magát "volt anyának" mert ebben az is benne van, hogy mintha már saját magát is leírta volna.
Ha kicsik a gyerekek lehet a gyermekjóléti szolgálathoz, nevelési tanácsadóhoz, iskolához fordulnia és elmondani mi a gondja.
Ne legyen ez hatalmi kérdés Ön és volt férje között (nem is érzem ezt a soraiból), valószínüleg egy hosszú, több évig tartó folyamat lesz. Ne adja fel, higyjen abban, hogy a gyerekei is megtalálják Önt és főleg ne sértődjön meg rájuk. Őket meg kell értenie.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László