Egyedül is feldolgozható?

Jó Estét! Tavaly súlyos döntést kellett meghoznom. Mivel anyagilag teljesen padlóra kerültünk, külföldre mentem dolgozni. Itthon hagytam a kisfiam, és a kómában lévő édesanyámat. Utazásom előtt pár nappal került anyukám kórházba, de az utat nem mondhattam le, szintén anyagi okok miatt. 3 napja voltam külföldön, mikor telefonon közölték velem a halálhírét, és én nem tudtam hazajönni. Nem voltam mellette, nem voltam a temetésen sem. Ennek 9 hónapja. És én azóta is képtelen vagyok Őt elengedni. Bár már itthon vagyok, úgy érzem, beleroppanok a hiányába, a lelkiismeret furdalásba.A férjemet hibáztatom a történtek miatt, hiszen az ő dolga lett volna, hogy a megélhetés érdekében külföldön vállaljon munkát, de nem tett semmit. Így kénytelen voltam én lépni, és emiatt elvesztettem a végső búcsú lehetőségét. Ön szerint forduljak orvosi segítségért, vagy az idő megoldja? Jelige:"Egyedül is feldolgozható?"

Kedves levélíró!
Jól érzi, "egyedül is feldolgozható", de néhány dolgot el kell mondanom.
Ne hibáztasson senkit! Bizzon abban, hogy mindenki a létező legnagyobb jószándékkal cselekedett. Ha nem, akkor bocsásson meg. Persze Önmagának is.
A jelenségek túl bonyolultak ahhoz, hogy egyszerűsíteni tudjunk. Lehet tanulni is a történtekből. Ha úgy érzi hiba történt, akkor az a legjobb ha a legközelebb jobban átgondol (ják) döntésüket. Mindennek próbálja megnézni a jó oldalát is. Pl. biztos tudott volna segíteni, ha nem dolgozik?
Bizzon abban, hogy Ön is jó ember és mindíg a legjobbat akarja. A történések pedig túl bonyolultak. Gyakran nem tudjuka magyarázatot. Biztos nem gondolt arra sem, hogy édesanyja a halálhoz közeledve mindent megértett és megbocsátott!! Ez nagyon fontos. Büntudattal élni nagyon helytelen, mert befolyásol a döntéseinkben, hangulatunkban. Leginkább pont ezek a negatív érzelmek azok, amik nem engedik, hogy elengedjük szeretteinket.
Pedig az élet múlandó, mi is meghalunk és egy "táborba" tartozunk szerettünkkel. 9 hónap a gyászidő! Nem tudom vallásos-e, vagy sem. Ha hisz a túlvilágban, akkor már minden elrendeződött, ha nem, akkor meg teljesen felesleges emészteni önmagát.
Örizze meg édesanyját a szívében, gondoljon arra, minek örülne most, ha látná magát, ha tanácsot adhatna. Ha így gondolkodna, édesanyjának a létező legnagyobb örömet adná. Ha azt
látná, hogy Ön szenved, nagyon fájna neki.
Próbálja meg valahogy így felfogni a dolgokat, gyakorolja - kezdetben akár naponta is - higyje el ezzel tesz a legjobbat mindenkinek. Ne romboljunk, ha lehet építeni is.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László