élhetetlen

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban!

élhetetlen

Kedves Doktor Úr!

Anyósom szerint élhetetlen, maradi vagyok. Ez azért okoz problémát, mert tíz éve naponta uszítja a férjem ellenem, aki egyre inkább elfordul tőlünk. Szeretem a természetet, az állatokat, egy tanyán élünk, kerttel, virágokkal, állatokkal. Férjem Édesanyja szerint a ház lakhatatlan:), a virágoskert felesleges időpocsékolás, az állatokat utálja. Soha nem hagyna ki alkalmat, hogy közölje, az állatokat a férjem is utálta világ életében. Maradiság kötni, horgolni, hímezni, lekvárt, savanyút eltenni stb. Vannak dolgok, amik szerinte nélkülözhetetlenek egy háztartásban,s mivel én nem tartottam fontosnak, beszerezte ő nekünk. pl. tévé, rádió,

mikrohullámú sütő, mobiltelefonok (a nyolc éves gyereknek is, aki akkor 6 éves volt)Lefitymálja a bútoraimat, (régi parasztbútorom van), bármit, ami nekem fontos. Ha megmondom, hogy a saját életével törődjön, megsértődik, panaszkodik a férjemnek. Két gyerekem van, okosak, szépek, jó tanulók, semmi baj velük.A férjemet naponta felhívja a munkahelyén, ide havonta egyszer jönnek. Napokkal azelőtt szorongok, rossz érzésem van, ha elmentek utána még napokig feszült, ideges vagyok. A férjemmel rengeteget veszekszünk emiatt, nem értem, miért kellene tűrnöm az állandó szapulást. A férjem az anyjáék előtt áldozatnak mutatja be magát, aki csak a családi béke érdekében tűri ezt. Középfokú végzettségem van, de ha nincs más, bármit elvállalok, nem zavar a fizikai munka sem. Ezért is lenéznek, hogy nem könyöklök eléggé, hogy jó munkám legyen. Szeretnék nyugodtan, békében élni, de már csak egymás mellett élünk a férjemmel. Felajánlottam, költözzön el, nem akar. Engem nagyon bánt, hogy nincsenek közös programjaink, szinte nem vesz részt az életünkben. Felajánlottam azt is, hogy ne az Édesanyjáék jöjjenek hozzánk, menjen ő a gyerekekkel, akkor nincs ez a feszültség, azt mondta, az anyjáéknak joguk van idejönni hozzánk. Viszont úgy érzem, nekem is jogom van ahhoz, hogy ne legyek senkinek a lábtörlője. Párterápiára nem hajlandó, ez szerinte csak az én problémám, az anyja neki csak jót akar. Fogalmam ncs mit lehetne tenni. Próbáltam nem törődni vele, de nehéz úgy élni, hogy folyamatosan "szívják a véremet", és veszekedéskor a férjem szájából anyósom szavait hallom vissza. Köszönöm, hogy meghallgatott. Jelige: "élhetetlen"

Kedves levélíró!
Köszönöm őszinte és tökéletes érthető és beleélhető levelét.
Nagyon nehéz helyzetben van, sajnos nincs egyedül. A házzasságnak ez a hagyományos formája súlyos válságban van.
A kérdés inkább az, hogy van-e tartalék még a férje és Ön között. A párterápia hasznos, de ha a férje nem akarja, akkor lehet egyéni segítséget is kérni.
Vagy beletörődik ebbe a kegyetlen helyzetbe, vagy továbblép és vállal egy csomó még be sem látható problémát, konfliktust. A legfontosabb talán az lenne, hogy saját határait megtanulja védeni, hogy szilárdabb legyen, hogy higgyen Önmagában, hogy igaza van. Nagyon drukkolok Önért és persze a családért is.
Az anyósát látatlanúl sem kedvelem. Tudom, hogy nem illik ilyet írni egy pszichiáternek, de ez az igazság.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László