Érintésfóbiás

Közzétéve: 2010. 09. 19. 07:14 -

• 4 perc olvasás

Érintésfóbiás

Tisztelt Lajtavári Főorvosúr!

Én nem merem Önt igazából felhivni, meg félek attól hogy ismeri is esetleg a pasimat/exáteremet. Érintésfóbiás Jola vagyok. Ugyanezen okok miatt máshoz sem merek élőben fordulni. Igazából eltörpül az eddigi problémám a jelenlegi mellett. Váratlan fordulat történt összejöttem az áteremmel. És mégis szarul érzem magam, s azt érzem ő betegebb nálam. Maga korabeli de 1 nő volt az életében, 36 evesen ismerte meg, a lány 20 volt.(nem éltek együtt a csaj mindig fel felbukant az életében) Még mindig őt szereti..ezt érzem. 1. randin el is mondta még kötödik hozzá érzelmileg. Aztan az 1. randi 18 órán át tartott. Egyszer csak fogta magat azt mondta: én ennyit tudtam nyujtani elmegyek mikor hivhatlak. Otthagyott. Utana masnap jött virággal hogy ezt elszurta, és kérdezte vele tudnék e élni. Olyan mint egy gyerek. Eddig egy hobbija volt annak élt most a hétre lemondta őket hogy velem legyen. Mégis úgy érzem ő nem szeret engem. Kell neki valaki aki mellett élhet. Ő maga fogalmazta meg a következőket: "Talán a hobbimmal kompenzálok valamit." "Te egy nagy lehetőség vagy az életemben, vajon a gondviselés küldött, Isten vagy csak véletlen?" Utólsó mondata számomra azért fáj mert ebből az tünik ki én egy lehetőség vagyok neki nem szerelem. Sokat beszélgetünk, és teljesen más mint amilyennek tünt. Van egy felvett stilusa de más rejtőzik mögötte. Egy gyerek. Simogatom elalvás előtt és úgy érzem egy gyerek. Pedig sokkal idősebb tőlem. Azt is mondta milyen jót tettem vele mert kihoztam depressziojabol. De nem hoztam ki, érezhetően. Csak talán van valaki akihez kötödhet. Talán csak jól esik neki a szeretetem. Annyi mindent kellene irnom, de nem akarom hogy ráismerhető legyen a leírás de talán ebből is kitünik hogy nem ok vele valami.

A lány akit a mai napig 20 év után is visszavár egyébként jól átverte csak ő nem látja be. Pl. Vetetett vele egy lakást hogy megadja, persze nem adta meg. Ő ezt így éli meg: igy alakult a sorsa szegénynek kisiklott az élete. Állitolag a lány azt mondta neki kimegy külföldre prostinak. Mondjuk sztem csak igy akarta lerázni. Az a csaj is betege volt egyébként de ő elég durvan beteg..Volt hogy valakit leütött az utcán, kényszergyógykezelés..aztán lehuzott valakit pénzzel rendőrségi ügy. De ő érezhetően szereti. Még a régi választási szelvényeit is őrzi. Meg a képeit. Mutatta a képét na nem egy csucs csaj de szte persze gyönyörű. Azt mondja nekem: "Hát lehet egy ilyen gyönyörűséget elfelejteni?" Egyébként nézek úgy kint mi az a csaj reálisan nézve, értelmileg/ emberileg meg főleg jobb vagyok. Mégis féltékenynek kell lennem. Boldog lehetnék évekig a pszichiáteremre vágyodtam. Évekig reménytelen szerelemben éltem, most mondhatnánk beteljesült a szerelem együtt élünk együtt vagyunk. De ott van köztünk a lány. Bár a multkor azt mondta már nem fogadná vissza. De egyszer ezt mond egyszer azt mond. Mikor rákerdezek nem tud válaszolni miert. Mikor mondom neki , hogy furcsa dolgai vannak ahhoz képest hogy pszichiáter, ezt mondja: "Tudod a cipésznek a cipője..." Gyógyszert nem szed. Fáj a szivem. Szeretem nagyon. De hiába van velem igy, ha mégis gondok vannak. Ha neki lehetőseg vagyok nem szerelem. Mondja nekem ma jössz az időpontodban? Mondom nem te betegebb vagy nálam hogy tudnál segiteni nekem. Meg se sértődik. Érdekes.Meg egyáltalán hogy is gondolja hogy ha összejöttünk azutan még mennék a kórházba.. Ugy jöttünk össze hogy először elmondtam visszautasitott, masodszor azzal mentem hogy segitsen nekem feldolgozni a visszautasitast erre a valasza az volt hogy van esélyem, legközelebb etika szöveg, utana meg felhivott es összejöttünk. Mindent össze vissza csinál. Nem tudja mit akar. Van egy baráti barátnője ő is áter, ő is összejött egy betegevel de fél ettől a nőtől hogy ő mit szól majd hozzám, mert ugy volt összeköltöznek. Tudom ez már igy nagyon bonyolult:-)

A lényeg benne vagyok ebben az egészben és nem látom a kiutat.

Teljesült a vágyam, mégis fáj a szívem.

-Vajon minden pszichiáter ilyen a cipésznek a cipője elv alapján? Vagy tényleg nagy gond van a pasimmal?

- Keressek e Ön szerint mégis uj átert/logust? használna e nekem?

- Vegyek e erőt magamon és most amíg lehet szabaduljak ettől az érzéstől/embertől nehogy késöbb fájjon egy már mélyebb kapcsolatban ha visszajönne a régi lány?

A dokim/pasim szerint egyébként nem vagyok beteg.

Az áttétel témát is kiveséztük és arra jutottunk ez nem indulatáttétel.

Nem tudok dönteni. Szerelmes vagyok, kapcsolatban vagyunk de ott van köztünk a "nagy szerelme". aki az ő agyában van.Ettől függetlenül csókolodzva összebujva alszunk el.

Nem tud ellene tenni, tehát nem döntés kérdése azt hiszem részéről.

Vele nincs érintésfóbiám, szeretem ha hozzamer.

Elnézést hogy zavartam kérem segitsen tanácsot adni mit tegyek.Nem tudok kihez fordulni a problémámmal.Kérem szépen válaszoljon a kérdéseimre.

Tisztelettel:











Meghat, hogy ennyire bízik bennem és feltárja mindazt, amit csak kevesen mernének megtenni.
Csak egy dolog hiányzik. Miért nem jön el hozzám, egyetlen beszélgetésre. Mert egy nagyon lényeges kérdésben mintha döntenie kellene: engedje el ragaszkodását egy nagyon ellentmondásos érzelemtől, vagy fordítva, adja fel kételyeit és teljes szivvel szeressen.
Csak ez a kérdés.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Kövess minket!

ovpszichiáter
Weborvos
Weborvos

Kapcsolódó cikkek