erős kötödést érzek a pszichiáterem > iránt

erős kötödést érzek a pszichiáterem > iránt

Kedves Doktorúr! Olvasom a kérdéseket válaszokat es hasonlosagokat találok magam es maso közt.Történetesenén is valami erős kötödést érzek a pszichiáterem iránt.Aki egyébként már nem sokáig lesz a korhazban. A különbség köztem és a többi kérdező közt az, hogy én nem pszichoterápiára járok hozzá.hanem gogyszert iratni.bipoláris zavarra.2 hetente kell mennem. és kb 10-15 percet beszél velem, és felirja a gyogyszert, és a táppénzpapirt.Tehát ez nem pszichoterápia. Legalábbis én igy gondolom.Jól gondolom? És én mégis kötödést érzek iránta. Itt jön képbe az ön tanácsa amit másoknak irt: hogy beszelni kell erről neki. Na most mi arról szoktunk beszelni csak hogy épp hogy vagyok hat e a gyogszer es mik történtek velem.szoval felületesen és közben ki be maszkalnak más orvosok nőverek stb. ilyen helyzetben en ugy erzem nem mondhatom el neki.ha mégis mi ennek a modja? meg vagyok lepődve hogy ez ilyen gyakori. hogy tudnám kiverni a fejemből? látja én egy más eset vagyok mert nem pszihoterápiára járok. és nem akarom nevettsegesse tenni magamat. nem vagyok már tini. csak a gondolataim olyan örültsegeket gondolok hogy meg kéne csokolni rá kéne mászni elmenni a háza előtt kifigyelni véletlenül összefutni vele meg ilyenek.lehet hogy ez valami

> mánia? az exem folyton azt mondta nekem hogy én mániákus vagyok mert ráállok egy dologra es akkor azt nem tudom befejezni egyszer szerelmes voltam eg sztarba e folyton el kellett mennem a haza elött es feltem hogy ez feltünikpedig a asztar nem is ismer engem. szóval voltak már fura dolgaim. és varrónő vagyok keveset keresek nem telik magánterápiára . ön szerint mit tegyek?

Majdnem mindegy mivel segítenek, maga a segítség ténye pozitív érzéseket vált ki, ezek pedig - ha nincs megfelelő kontroll- könnyen szenvedéllyé változhatnak. Ez minden szenvedés forrása. El kell engedni ezeket a túlzó érzéseket és racionálisan helyre kell tenni őket. Annyi érzést engedjen meg, amit a helyzet indokol. Vonzalom, szeretet, együttérzés. Ez természetes. A túlzó érzelmeinkért magunk vagyunk a felelősek (buta hasonlat, de ha nagyon

éhesnek érzi magát, akkor "muszáj" ennie). Nem. Az ellenkezőjére gondoljon. Pl. kedves ember, segít nekem, ezt kevesen teszik meg. Ennyi, de nem több. Ne egye meg az orvosát, másnak is szüksége van rá. Egyébként beszélje át mindezt egy segítő foglalkozású szakemberrel, bizonyára tud adni olyan mentális technikát, ami ezt a " leválást" megkönnyíti.

Együttérzéssel:: dr.Lajtavári László