ertelem

ertelem

ertelem

Kedves PSZICHIÁTER!

értelmetlen az életem nincs senki aki szeressen. mindig kiközösitenek. nem tudom mi a baj velem. jo kicsit feledékeny meg ilyen össze vissza vagyok néha de nekem miert nincs senkim. legjobb barátnőre vágyom.de alányok kiközösitenek. ez volt mar altalánosban is, nem tudom ott miert de nem játszottak velem,az oviban még volt egy barátnőm de ő másik suliba ment elszakadtunk egymastol, 1 ben nem tudtam cipőt kötni igy soha nem vehettem reszt a tornaorakon, kuksolnom kellett az öltözőben. aztan mikor nagyobb lettem akkor sem akartak velem baratkozni, leráztak. gimiban meg rémálom volt mivel nem volt rendes ruham mármint divatos kicikiztek, de egyébként helyes csaj voltam normal testalkatu meg ápolt is, de egy rémálom volt

hogy nem akartak mellém ülni, stb. szenvedtem. most meg márfelnőtt vagyok. és most is bántanak. nem tudom miert.pl. kizartam magunkat a munkahelyemről ezert ezota cikiznek, nem ülnek mellém ebédkor.pedig most már divatos cuccokban járok. és normálisan nezek ki. néha igaz szeretek félrevonulni, de igazábol vagynek tarsasagra. most itt a sziget. nincs kivel mennem pedig ennék.párkapcsolatom:volt néhány de az igazit még nem találtam meg.erre is gondolok hogy talán nem is fogom. volt egy párom akinek volt gyereke es en mindig a 2. voltam es ezt nem birtam elviselni. szenvedtem de vége.volt egy másik aki meg nem akart elvenni. es gyereket sem akart. nem tudom miert nem találok normális társat se, pedig csak egy egyswzerű hagyományos életre vágyom. házasság, gyerek.de mostanábsan ez az élettárs dolog divik, ami nekem nem szimpi. 30 éves vagyok már. se barátnőm se igazi párom. és nem tudom mi lehet a baj velem?

Kedves levélíró!
Nagyon sok ember küszködik ezzel a nagyon komoly problémával. Rengeteg, nagyon hasznos könyv jelent meg ebből a témakörből és nagyon sok helyen indítanak tanfolyamokat párkapcsolati nehézséggel szenvedők számára. Én három súlyos akadályt látok a kultúránkban, ami gátolja az egyébként  természetes képességünket az emberi kapcsolatokra. Az egyik a negatív hozzállás, a másik a a társadalmat mélyen átható önzés (az Én fontossága, a fogyasztás fontossága) a harmadik pedig, hogy nem vagyunk felkészülve a szeretet adására és befogadására. Nagyon súlyos problémák ezek, nem Ön a felelős, hiszen Ön is ebben a kultúrában nevelkedett. Egyszerüen nem tanították meg nekünk, hogyan legyünk valóban boldogak, hogyan lehet kialakítani és megőrizni emberi kapcsolatainkat. Annyi mindent tanítanak nekünk, de ilyen tantárgy sajnos nincs. A szeretet (ami mindig kapcsolathoz füződik) hiánya szenvedést és  boldogtalanságot okoz, dehát ezt Ön annyira szépen és pontosan leírja a levelében.
Nem akarom elkeseríteni, de hosszú út előtt áll, sok mindent kellene tanulnia, fejlesztenie magában, de akkor képes lesz elsajátítani az emberi kapcsolatok müködtetését és boldog ember lesz. Úgyhogy kevesebb panaszkodás és nyissa tágra szemét, kezdje el keresni az ellenszereket.
Ha útközben elakad, írjon, nagyon szívesen segítek.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László