esély

esély

jelige:esély



Tisztelt Doktor Úr!



Egy hozzám nagyon közel álló személy szenvedélybeteg, mégpedig játékfüggő. A probléma az, hogy nem tud megállni. Mindig egy adott célal indul játszani, hogy x összegre van szüksége, de mikor már ott van egyre többet és többet akar. Majd a végén addig játszik, amíg az utolsó forintot is eljátszotta. Olyan, mintha a pénz húzná a zsebét, és addig nem tud másra koncetrálni, amíg van nála, csak a játékra. Ha eljátszotta, akkor láthatóan megnyugszik, majd rossz kedve lesz, magábafordul, végül megfogadja, hogy soha többé nem játszik, de mihelyt megint nagyobb összeg kerül a zsebébe, kezdődik előről. Ez a helyzet már jó pár éve tart nála, de szinte évről évre rosszabb, és minél jobban belemélyül, annál inkább akar ettől a betegségétől szabadulni, de sajnos nagyon zárkózott, és idegennek nem képes beszélni sem az érzelmeiről, sem a játékról. Bár volt már pszichiáternél, nem jutottak dűlőre, mert nem nyílt meg. A családja nem tud segíteni, mert nem jó a kapcsolatuk, ami nem csak a játéknak köszönhető. Én viszont nem szeretném végéig nézni, ahogy tönkre teszi az életét, kifogytam az ötletekből, és egyre nehezebben viselem, amikor tudtamra jut, hogy megint játszott, és ezért a kötünk lévő viszony is kezd megromlani, mert nagyon ingerülten reagálok, ami valószínű csak ront a helyzeten.Én mindig azt mondom ez csak akaraterő kérdése, ő meg, hogy fogalmam sincs róla, hogy ő ilyenkor mit él át, és hogy higgyjem el, hogy neki a legrosszabb, hogy nem tudja megállni.



A kérdésem az lenne, hogy mi az amivel én tudnék segíteni? Hogyan kéne nekem viszonyulnom hozzá. Utána olvastam picit a témának, és azt írták, ez az a szenvedélybetegség, amiből sose lehet kigyógyulni. Ez valóban így van? Lehetséges, hogy ha a körülményeiben, vagy a környezetéen változás állna be, akkor képes lenne abbahagyni akaraterőből? Illetve olvastam, hogy a depresszióhoz is kapcsolódhat, és hogy van olyan gyógyszeres kezelés, ami képes hatni az agynak arra a szektorára amelyik a játékfüggőség kialakulását okozza. Mit tegyek, nem akarok én is hátat fordítani neki, mert akkor végleg magára marad, de már kezd elveszni a hitem, hogy képes lesz valaha is normális életet élni?



Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves levélíró!
Csak hittel szabad segíteni, ha kifejezetten érzi, hogy segíteni akar. Puszta jószándék kevés és a bekövetzkezhet a legrosszabb, megunja a másikat és csak nem kivánt teherként éli meg.
Valóban nehéz a függőségek kezelése, de nem reménytelen. A depresszió analógiában és a kezelés módjában jók a megérzései.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László