éva

éva jeligére A páromnál nem meghatározott demenciát diagnosztizáltak, és két hét pszichiátriai "kivizsgálás" óta nehezen lehet rábeszélni hogy orvoshoz menjünk,állapota rosszabbodik, főleg olyankor erősebben ha akarata ellenére akarják vizsgálatra vinni.Pl.a háziorvos nem tudta meg hallgatni és betegszállítóval küldött be a sürgősségire, ahol két és fél óra várakozás után sem foglalkoztak velünk, nehezen viseli a várakozást is pláne ha nem megfelelő hangnemben beszélnek vele.Nem is várta meg a vizsgálatot, nem bírtam vele . Azóta velem agresszívabb ha valami olyat említek amit ő nem szeretne.Ez főleg az orvos. Nem érti meg hogy miért kellene menni, és nagyon fél hogy megint bent kell maradnia kórházban.A memória ambulanciára is van időpontunk, gyógyszert amit szed szakorvosi javaslat kellene hozzá hogy olcsóbb legyen, de nem tudom rábeszélni.MIT TEGYEK!!- PÉNZÜNK SINCS. Még csak novemberben lesz 50 éves.Nem beszél csak pár szót, nem tudja megmondani,mit szeretne enni, vagy egyáltalán mit akar, feledékeny, ebéd után lefekszik /másnap reggelig// és egyre jobban igényli hogy ott legyek mellette. Mintha félne egyedül, vagy hogy elmegyek valahová. Nem érti hogy dolgom van és nekem hosszú ez a fekvés idő. TANÁCSTALAN VAGYOK.

Kedves levélíró!

Nem csodálom. Nagyon szörnyű lehet ez Önöknek.
Egy kérdést kell eldönteni, persze ehhez egy alapos orvost találni: lehet-e érdemben tenni valamit ( mármint orvosi beavatkozással?) Kicsi a valószínüség. Akkor mi lehet mégis az ok, rossz szokás (alkohol stb.) magasvérnyomás, érelmeszesedés? Akkor ezt kellene karban tartani.
Ha teljesen ismeretlen az ok, akkor segíteni kell neki, megkimélni a szenvedéstől és nem órákat várakozni eredménnyel nem kecsegtető vizsgálatokra.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László