ez depresszió?

jelige:"ez depresszió?" Van egy nagyon jó barátom, aki azt gondolja magáról, hogy depresszióban szenved. Én nem hiszem, de aggódom érte és nem tudom, hogyan segíthetnék. A barátom egy 35 éves férfi. Van munkája, sikeres is benne, szereti is. Jelenleg nincs párkapcsolata, egyedül van viszont ott vannak neki a szülei és a testvére akikhez nagyon erősen kötődik. Nincs komplexusa vagy ilyesmi, pusztán csak nagyon szereti őket. Sokat van velük. A baj az, hogy a szülei elég idősek. Az apukája kb. 75 éves az anyukája talán 10 évvel fiatalabb. Az utóbbi időben -kb 1-2 éve- hetente 1 vagy 2 alkalommal, esténként rátör a sírás gondolkodva azon, hogy szüleit hamarosan elveszítheti. Pedig nem betegek (ha jól tudom), csak már abban a korban vannak. Ha ott vagyok mellette, akkor is sír. Ha előtör ez az érzés belőle, nem tudja visszafojtani sírását, a legnagyobb akarata ellenére sem. Napközben pedig jó hangulatban végzi a munkáját. Nem tudom mit tehetnék, hogyan segíthetnék. Ő azt gondolja, hogy beteg, esetleg depressziós. Kérem adjon tanácsot, vagy ajánljon szakirodalmat! Köszönöm!

Kedves levélíró!
Nézegetem a leveleket és majdnem a fele arról szól, hogy valaki aggódik egy másik ember miatt. Ez emberileg tökéletesen érthető, főleg a mi kultúránkban, de sajnos az aggódás nem tesz jót senkinek.
Tanácsom az, hogy legyen együttérző a barátjával, álljon mellette, adjon tanácsot, ha kér, de ne vonódjon be túlságosan az érzelmi világába, mert ezzel még inkább fokozza az érzelmi zavarát. Szerintem elég mindenkinek a maga baja! Szerintem azzal segítünk a legtöbbet, ha megpróbáljuk megoldani a saját problémáinkat. Ha a barátjának szüksége van segítségre, nyugodtan kérjen, akár tőlem is, vagy más segítő személytől.
Ne gondolja, hogy rideg, vagy elutasító vagyok, de gyakran tükröt kell tartanom az emberek elé, ami bizony nem mindig kellemes.
Szívesen adok tanácsot Önnek is persze, ha saját magával kapcsolatban kér segítséget.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László